Advent negyedik vasárnapja is elmúlt, minden bizonnyal sorakoznak az ajándékok a bevásárlólistákon, esetleg a szekrények mélyén; legalább fejben alakul a karácsonyi menü; és olyat is ismerek, akinél már áll a feldíszített fa.
Az ünnepekre készülődést sokaknál meghatározzák a családi hagyományok és elvárások – néha azonban érdemes felülvizsgálni azokat: manapság, napjainkban is korszerűek, kényelmesek, vágyottak, betarthatók és hasznosak-e.
Ebben az írásban az ünnephez kapcsolódóan három megfontolásra, esetleg átalakításra megérett kérdést szeretnék körüljárni azzal a tapasztalattal, hogy mindezeket sokkal egyszerűbb megvalósítani, mint gondoljuk.

Advent harmadik vasárnapja is elmúlt, minden bizonnyal sorakoznak az ajándékok a bevásárlólistákon, esetleg a szekrények mélyén; legalább fejben alakul a karácsonyi menü; és olyat is ismerek, akinél már áll a feldíszített fa.
Az ünnepekre készülődést sokaknál meghatározzák a családi hagyományok és elvárások – néha azonban érdemes felülvizsgálni azokat: manapság, napjainkban is korszerűek, kényelmesek, vágyottak, betarthatók és hasznosak-e.
Ebben az írásban az ünnephez kapcsolódóan három megfontolásra, esetleg átalakításra megérett kérdést szeretnék körüljárni azzal a tapasztalattal, hogy mindezeket sokkal egyszerűbb megvalósítani, mint gondoljuk.

I. rész – A karácsonyi menü

Egyre többször kapom magam azon, hogy a vásárlásaimat mindinkább meghatározza az a szempont is, hogy mennyire vagyok általa környezettudatos, mennyi szemetet termelek – amellett, hogy magamnak és a családomnak is a lehető legtermészetesebb, legtestbarátabb megoldásokat keresem.

Olyan, mintha mindegyik darabban benne lenne a szeretete, törődése, gondoskodása, az érintése. Szeretem az illatukat, az állagukat, szeretem, ahogy hozzáérnek a bőrömhöz – és szeretem azt is, amikor tisztálkodás után érzem, hogy lélegzik a bőröm, érzem, hogy nincsen eltömítve, nincs bevonva valami nyálkás, levegőtlenséget okozó, lemoshatatlan réteggel.

Túl vagyok a tavaszi tisztítókúrán! Már nem szerettem volna méregtelenítőnek nevezni – egyrészt mert ódzkodom ettől a kifejezéstől, hiszen hiába pozitív a tartalma, mégis csak tartalmazza azt a negatív töltetű szót, másrészt pedig látványosan kevesebb méreganyaggal találkoztam idén a szervezetemben. De csak szép sorjában!

Mint az első bejegyzésemben írtam róla, nem kifejezetten volt hangulatom, elhivatottságom és motivációm elkezdeni a kúrát, de végül egyáltalán nem bántam meg. Talán az lenne a legpontosabb megfogalmazás, hogy „végül mégiscsak valahogy belefolytam a dologba”, ám mindennek ellenére kitartottam.

Idén három hétig tartott, április 28-án, szerdán kezdtem a ráhangolódást. Az első hétvégén végig levegőn voltam, tanyán dolgoztunk – közben szorgosan jártam vécére, mert addigra a mindennemű salakanyag-eltávolítás magas fokozatra kapcsolt. A léböjt előtt még egy hetet adtam magamnak azért, hogy rögzüljön az állatiszármazék-, glutén- és cukormentes táplálkozás – úgy is, hogy közben véget ért számomra a home office, és elkezdtem dolgozni. A következő hétvégére már éreztem, hogy mennyivel energikusabb és fáradhatatlanabb vagyok, a hétvégét megint végig a levegőn töltöttük. Péntek estétől szombat estig a tanyán voltunk, vasárnap viszonylag sokat vezettem, és hatalmasat túráztunk a levegőn, gyönyörű növények és fák között.

A léböjt alatt, megvallom őszintén, kevésbé voltam barátságos. Éhséget nem éreztem – mindig meglepődöm rajta, hogy a gyümölcs- és zöldséglé is eltelít, ha megfelelő időközönként fogyasztjuk –, de estére (munka utánra) elfáradtam, nem volt kedvem már semmihez, csak hazamenni és kuckózni. Annál is inkább, hogy a gyógyteák és a levek (inkább turmixok) nagyon felfújtak, feszült a hasam, és közben meg is jött a menzeszem. Kevésbé volt megterhelő méregteleníteni tavaly, amikor otthon maradtam home office-ban, a kényelmes mackónadrágban, ami nem nyomta a pocakom, használni a saját vécénket, és „nem viselkedni” minden pillanatban. Kényelmesebb volt, de így sem volt lehetetlen.

Eddigre már látványosan megjelentek a tisztulásra utaló jelek is: tele lettem kiütésekkel, pattanásokkal, büdösen izzadtam annak ellenére, hogy nem fogyasztottam húst. Reggelre erőteljesen tisztult fel a tüdőm, és rakódott le a számban, torkomban a cigiíz, annak ellenére, hogy már egy ideje nem gyújtottam rá. Energikusnak éreztem magam, nagyon jó minőségűeket aludtam, elmúlt az állandó, permanens fáradtság. Nem volt szükség délig aludni, hogy kipihenjem magam, újra elegendő volt 8-10 óra alvás. Megfelelően működött az emésztő- és kiválasztórendszerem, elmúlt a szédülés, fejfájás, rosszullétek. A hangulatom ingadozó volt – hiszem, hogy ilyenkor lelki salakanyagok is tisztulnak fel. A cigarettát csak lelkileg kívántam, ha rágyújtottam, fizikailag rosszul esett, úgyhogy a kúra első néhány napja óta újra nem cigiztem.

Elegendő volt három nap léböjt, azóta, egy hete, böjttörés van. Elengedhetetlen szabály, hogy a böjt idejének legalább fele ideje legyen a böjttörés, amiben a szervezetünket fokozatosan vezetjük vissza a többrétegű táplálkozásra. Ahogy a tavalyi kúra bevezetőjében leírtam, a további menetrend a következő:

* böjttörés: a böjttől a léböjtig tartó időszak legalább fele

* böjttörés végétől lehet „normális” étkezést folytatni, de tartózkodni kell a cukortól (minimális barna cukrot használok), fehérliszttől (teljes kiőrlésű tönkölybúzalisztet használunk), finomított élelmiszerektől és félkész ételektől (ilyeneket amúgy sem nagyon fogyasztok)

* húsevés esetleges bevezetése: böjttörés végétől számított

       * 4. héttől háztáji vagy friss hal

       * 7. héttől házi szárnyas, de a napi húsbevitel max. 12%

       * 8. héttől vadhús

       * 10. héttől vörös hús.

Idén újításként szeretném megtartani, hogy az általam fogyasztott gyógyteákból minden nap igyak. Ezúttal nem keverékként, hanem minden nap csak egyfélét, és egy-két csészényit, viszont meghagyni a teázást e formáját is, hogy a szervezetem „emlékezzen” a hatásukra, munkájukra.

Összességében tehát bár nem volt kedvem nekilátni (ez meghatározó élmény maradt), mégsem bántam meg. Nem okozott nehézséget együtt élni és enni a körülöttem lévőkkel, megállni, hogy ne egyek az ennivalójukból, akár egy falatot is, az elhatározás magával hozta a szabályok szigorú betartását. Igaz, közel sem volt annyira látványos az eredmény, mint a korábbiak, de hiszem azt, hogy az életmódunkból adódóan a szervezetem egyre kevesebb olyan anyagot kap, amellyel komolyan meg kellene birkóznia, emiatt máshogy, „mélyebben” és kevésbé felszínesen hat a kúra. Egyszerűbbnek éreztem, sokkal közelibbnek az életemhez, szokásaimhoz, kevésbé volt kirívó és „napirutin-idegen”, mint a korábbi alkalmakkor.

Kép: https://www.pickthebrain.com/blog/wp-content/uploads/2011/05/Screen-shot-2011-05-27-at-10.15.49-PM.png

Kedden kezdtem el, legalábbis kedden tettem meg az első lépéseket, hogy ebből tisztítókúra kerekedjen ki. Az azóta eltelt két napban megindult a munka.

A módszerben és a receptekben nem sokat változtattam az előző évekhez képest, így a héten már törekszem elhagyni az állati származékokat és a kenyérféléket - persze tegnap rendeltünk vacsorát-ebédet, így némi tejtermék még benne maradt az étrendben. A hús elhagyása viszont nem vártan egyszerű volt.

Kedd este óta iszom a gyógyteákat is, most váltogatom őket, minden napra más keveréket készítek. A keddi és a mai nagyon ízletes volt (máskor is üresen iszom a teát), a tegnapi viszont mérhetetlenül keserűre sikerült, ezeket a növényeket inkább el kell osztani a három nap alatt. Reggel már ittam "a turmixot". Ma nem gyújtottam rá, tegnap is csak kétszer, és a hashajtó tea is megtette a hatását. Lapos lett a hasam :) 

Elkap még a fáradtság, de már máshogy. Sokkal jobban alszom, pedig általában erre nem panaszkodom, kipihentebben, erősebben ébredtem az utóbbi két nap. A letargikus fáradtság azért még megmaradt, de már érzem, hogy nem sokáig tud rajtam uralkodni, mert egyszerűen annyira energikus leszek, hogy lerobban rólam.

Állandó meglepetés és hihetetlen tapasztalat számomra, hogy csupán az étkezés kicsi megváltoztatásával (és némi gyógyteával) egyik napról a másikra mennyi változást lehet elérni. Mennyire igaz, hogy "az vagy, amit megeszel", és mennyire befolyásolja a táplálkozásunk a közérzetünket, hangulatunkat, belső érzésünket.

Az utóbbi két napban rendszeresebben is ettem, egyszerűen éhes voltam. A vegetáriánusok/vegánok többsége többször keveset eszik egy nap, mert a táplálék lebontása gyorsabb és egyszerűbb a szervezetnek, nem kell megküzdeniük "nehéz" ételekkel. Még mindig megvan az érzés, hogy "nem akarok enni" és "nincs kedvem enni", ám már éhes leszek, ennem kell. Nem erőltettem semmit, csak ami jött - de ebben is érzékelhető a változás.

Képek forrása: https://librarius.hu/wp-content/uploads/2019/09/Vegetarian.jpg és https://www.facebook.com/1587006981384005/photos/a.2062372890514076/3761979293886752/?type=3 

Éltem a tavaszra már menetrendszerűvé váló karantén – home office – home school háromszögben, a lehetőségek szerinti legtöbb szabad levegőn tartózkodással – és a holnap-majd-elkezdek-futni magamnak tett ígéretével, amikor egyszerre arra figyeltem fel, hogy a szervezetem leadja a szokásos jelzéseket: rosszul alszom, gyakran fáj a fejem, pattanások és egyéb bőrproblémák jelentkeztek, büdösen izzadok, fáradt vagyok és nyűgös, székletproblémáim akadnak. A körülöttem lévők a vírusra gyanakodtak – a megnyugtatásukra megcsináltattam a tesztet. Nekem nem volt kérdés, hogy nem Covid a bajom, hanem a testem kéri, könyörög, hogy csináld már. A tavaszi tisztítókúrát.

Évek óta nem ettem annyi húst, mint az utóbbi fél-háromnegyed évben (korábban hetente-kéthetente egyszer fogyasztottam, amúgy vega-vegán étrenden voltam), aminek következtében már nem vagyok annyira csontsovány – a rengeteg hús viszont rossz hatással van rám: rosszabb az anyagcserém, elnehezült és fáradt vagyok, kedvetlen. Ráadásul korábban tudtam, mennyi vegán/vega ételtől lakom jól, és mivel eszem degeszre magam – a hús mindent felborít számomra, mert később „érkezik le” a hasamba, így amikor úgy érzem, hogy jóllaktam, már régen „degeszre ettem magam”. Magamhoz képest több cukrot is ettem, és úgy egyáltalán, nagyon nem figyeltem oda, hogy mi kerül be. Évek óta először az utolsó tisztítókúra óta nagyon félvállról vettem a táplálkozást.

Talán emiatt is van, hogy idén valahogy minden más. Tudom, hogy neki kellene álljak – de nincs motivációm, lelkesedésem, hiányzik az elhatározás és az a keménység, amivel tudom, hogy aztán nemet mondok arra, amire kell. Nincs kedvem hozzá. Nem akarom. – Ám jönnek, erősödnek, állandósulnak a testi jelzések. Bele sem merek gondolni, hogyha most így jelez a testem, mi történne a következő fél évben, amíg lehetségessé válna a következő tisztítókúra. – Képtelennek és erőtlennek érzem magam az önmegtartóztatáshoz, és igen, a hús elhagyására. Elképzelhetetlennek tűnik: éppen nekem! Aki tudja, hogy lehet, sőt mennyire jól lehet élni nélküle. – Csakhogy tudom, ha végre elkezdem, és átvergődöm magam az első néhány napon, elkezdődik a tisztulás, jobban leszek, feldobottabb, és aztán már a jó érzés, jobb érzés visz előrébb, tovább. – Szükségem van rá, érzem. Kell. Jobb lesz. Meghálálja a testem. Megkönnyebbül. – De akkor megint elindul a mókuskerék: tudom, hogy neki kellene álljak, de nincs…

A tegnapi bevásárlás előtt végül is eldöntöttük a párommal, hogy akkor kezdem. Támogat, nézi a vergődésem, és ismer. Talán most jött meg a kezdő löket. Meg az, hogy éppen nem menstruálok, és telihold van, tehát fogyó holdnál kezdem. Most – vagy már csak ősszel.

Az első pár napban ráhangolódás: ma és a következő pár napban elhagyom a húst és minden állati terméket (kivéve a mézet) és a kenyeret. Ma este már elkezdem inni a gyógyteakeveréket, és a reggeli citromos vízből is lassan reggeli turmix lesz. Ma masszázson voltam, a hétvégén kint leszünk a szabad levegőn.

Aztán, remélhetőleg, csak átbillenek ezen a nyögvenyelős kezdeten…

Képek forrása: 

https://www.lifestylexpress.hu/wp-content/uploads/2018/01/1414102370-tips-entrepreneurs-healthy-road.jpg

https://www.facebook.com/csakakezdetnehez/

Minden meglepődöm rajta, hogy méregtelenítés után a szőkítő mennyivel jobban marja a fejem, mint máskor. A fodrász megigazította a szemöldökömet is, és a frizura is nagyon el lett találva.

Az esti bevásárlásra már nagyon elfáradtam, a gyermek ma különösen sokat csipogott, és nem volt tekintettel arra, amikor kértem, hogy kicsit vegyen vissza. Ennek ellenére nem sikerült korán ágyba kerülni, és még sorozatot sem tudtunk nézni. 

*

Reggeli: citromos víz, chiapuding

Tízórai: tegnapi zabkása

Ebéd: fokhagymás sült cékla, barna rizs

Uzsonna: chiapuding, banán

Vacsora: fűszeres chips, lucernacsíra, paradicsom

Széklet: 2

Reggelente még mindig nagy sok keserű íz jön fel, ma reggel alig tudtam lekaparni anélkül, hogy hányjak. A reggel kissé hektikus volt, a reggeli rutin közben megjelent a gyermek, aztán visszafeküdt ugyan, de valahogy minden annyira összevissza volt délelőtt.

Többször ettem, inkább tartalmasat, örülök az éhségemnek - de nagyon oda kell figyeljek majd akkor, amikor elkezdek dolgozni: elegendő és tápláló ételt vigyek magammal. Úgy veszem észre, többször inkább keveset eszem, bár a vegán ételekkel az a jó, hogyha degeszre eszem magam, akkor sem lesz semmi bajom, mert nincs az a húsos elnehezülés.

A héten úgy adódtak a programok, hogy a "másik" edzőhöz megyek mindkét alkalommal (jövő héttől heti három edzésem lesz), elmondhatatlanul kemény volt. Kifele jövet remegtek a karjaim, és kicsit a lábaim is. Mire hazaértem, már csak az emlék volt meg, hogy nagyon kemény egy órán vettem részt, estére pedig a testem felfrissült tőle. Összeszedtem a családot, ők játszótereztek, amíg én beszaladtam dolgozni a munkahelyemre, a kutyát is egyúttal megsétáltatták.

Szerettem volna korábban lefeküdni, de csak viszonylag későn sikerült, sorozatot megint nem néztünk.

*

Reggeli: zabkása

Tízórai: zöldséges rizottó

Ebéd: zöldséges rizottó

Uzsonna: fokhagymával sült cékla, barna rizs

Vacsora: paprikás sült hagyma kölesgolyóval, chaipuding

Széklet: 2

Ma csak fél hétkor ébredtem arra, hogy pisilnem kell, és - tanulva az eddigi hibákból - ezúttal kiöblögettem a számat is. Persze nem tudtam visszaaludni. A hajnali töprengésem közben döbbentem rá, amiről aztán meg is bizonyosodtam: "Yin: Hajnali 3-5 között van a tüdő aktív időszaka." Jön fel a dohányzásos keserűség...

Közel egy órát olvastam az ágyban még, aztán felkeltem. Éhes voltam! Megettem a tegnapi esti kása maradékát, ittam vizet. Éppen nekiálltam volna tanulni, amikor felébredt a gyermek.

Ma már nem főztem gyógyteát, nem készítettem epe-máj turmixot. Édeskés szomorúság van rajtam attól, hogy megint lezárul(t) valami. Valamiért ezeket most sokkal érzékennyebben veszem, sokkal érzékenyebben érintenek. Aztán nap végére arra is rájöttem, hogy nem biztos, hogy okos dolog volt ennyire hirtelen elvonni a szervezetemtől azokat a gyógynövény-anyagokat, amiket megkapott két héten keresztül minden nap, nagy dózisban - hanem fokozatosan kellett volna csökkentenem az adagot -, eszembe jutott az is, hogy ezt az előző méregtelenítésnél is "elrontottam". Ennek megfelelően is nem lett ma székletem.

Lett viszont fogfájásom. Még a karantén viszonylag elején az egyik fogamból letört egy jókora darab. A fogorvosom nyilvánvalóan nem tudta ellátni, praktikus tanácsokkal látott csak el - és reméltem, reméltük, hogy nem lesz komolyabb baj belőle. Persze elkeserítő volt a helyzet, hogy emiatt talán elveszítem egy fogamat - de reméltem, hogy ez viszonylag kicsi ár... Ez a fogam hirtelen elkezdett fájni, de olyan intenzitással, hogy a fél arcom lüktetett és szúrt. Van az a pont, amikor méregetelenítő böjt ide, gyógyszermentesség (vagy minimális gyógyszerhasználat) oda, be kell venni. Fél Flectort vettem be, viszonylag gyorsan hatott, de a sajgás megmaradt még később is. Jövő hétre van időpontom, nem tudom, kitartok-e addig. Amúgy sem sok kedvem volt takarítani.

*

Reggeli: zabpehely vízben, áfonya, mazsola, napraforgó-, chia-, len- és szezámmag, dió, földimogyoró

Tízórai: reggeli zabpehely, banán

Ebéd: zöldséges rizottó (bulgurral kelbimbó, karfiol, kukorica, spenót, zöld- és sárga zöldbab, zöldborsó, erősen fűszerezve)

Uzsonna: zöldséges rizottó

Vacsora: zöldséges rizottó

Széklet: 0

4 órakor ébredtem arra, hogy pisilnem kell, utána egy órát vergődtem az ágyban, mire biztos lettem benne, hogy nem tudok visszaaludni. Addigra persze minden olyat lenyeltem, amit az olajos öblögetésnek kellett volna kivinnie. Hisztis, nyűgös, frusztrált lettem. A reggeli széklet megkönnyebbülést okozott, pedig a mennyisége a nem-méregtelenítős időszakban volt szokásos, tehát az utóbbi napok mennyiségének harmada-fele, érzésben mégis legalább annyit jelentett.

Napközben megmaradt a feszültség és a torokfájás (mintha végigüvöltöttem és -cigiztem volna egy éjszakát). A gyerekem nem kért belőlem gyereknapon, mesét nézett, én pedig tanultam.

Estére úgy döntöttem, megtöröm a léböjtöt. Testileg és lelkileg is elfáradtam a léböjtben, felmerült bennem, hogy eléheztem, vagy hogy lassan visszafelé fog elsülni. Éhes voltam, nyűgös, de nem voltam fáradt. Vízben zabpehelyhet és magokat kevertem össze aszalványokkal. A többiek tükörtojást sütöttek. Az ő ételük illatát lélegeztem be, miközben ettem a kását. Bármit meg tudtam volna enni, és éppen ettől lett nehéz. Eddig meg volt szabva, hogy mit ehetek. Megtörtem a böjtöt, most viszont arra kellett figyeljek, hogy egyszerre ne egyek túl sokat. Sokkal nehezebb volt.

Az esti társasjátékhoz ettem fél zacskó tönkölybúza-golyót.

*

Reggeli: turmix

Tízórai: grapefruit-alma-banán-vörös áfonya-fahéj turmix

Ebéd: cékla-alma-répa turmix

Uzsonna: körte-banán-kiwi-mazsola-fahéj turmix

Vacsora: zabpehely vízben, áfonya, mazsola, napraforgó-, chia-, len- és szezámmag, dió, földimogyoró

Vacsora2: tönkölybúza-golyó

Széklet: 2

Újra felébredtem a párommal fél 4-kor, kimentem pisilni, aztán vissza tudtam aludni. Meglehetősen erős és kicsit zavaros álmom volt, de nem "képezett benyomatot" a lelkemen. Szerettem volna tovább ébredezni, olvasgatni, de annyira keserű volt a száj belül, hogy muszáj volt kiöblíteni, aztán pedig már muszáj volt vécére is elmennem.

Reggel csak gyümölcsturmixszal indítottam a napot, mert a reggeli turmixhoz elfogyott itthonról az alma és a fokhagyma is - és nem erőltettem meg magam, hogy elmenjek érte még tegnap. A turmixról, sőt a gyógyteáról - amit folyamatosan iszom a turmixok mellett is - a léböjt végeztével amúgy is le kell "szokjak", azaz legkésőbb holnaptól.

Így a menetrendem további része így fog alakulni:

• 05. 15. - elhatározás
• 05. 16. - nem fogyasztok állati eredetű termékeket
• 05. 17. - reggeli olajos szájöblögetés
• 05. 18. - 05. 26. - böjtfelvezetés (10 nap): reggeli máj-vese-epeöblítő turmix, gyógyteák, "természetes étkezés"
• 05. 27. - 05. 31. - léböjt (5 nap)
• 06. 01. - 06. 05. - böjttörés (5 nap): "természetes étkezés", lassú felvezetés!
• 07. 03. után ehetek először háztájit vagy friss halat
• 07. 24. után ehetek először házi szárnyast (napi húsbevitel max. 12%)
• 07. 31. után ehetek először vadhúst
• 08. 14. után ehetek először vörös húst

Lassan elérkezem az összegzéshez is.

Különleges időszak volt ez a mostani böjt. A koronavírus miatti önkéntes karantén elején tavaszi nagytakarítást, lakástátrendezést és nagy szelektálást végeztünk az egész lakásban. Közel 2-3 hét alatt minden megmozdult itthon, rengeteg tárgytól szabadultunk meg energetikailag és fizikailag is. Az ezt követő egy hónapban egy komoly tanfolyamot végeztem, amikor nem dolgoztam, tanultam, akár este 22 óráig is. Ez után követelte ki a testem ezt a méregtelenítő kúrát - ami logikus is. Az itthonlét alatt a stresszszintem visszaállt a normális állapotra. Ez nyilvánvalóan hatással volt a mellékvesémre, és azon keresztül az egész szervezetemre és a hormonháztartásomra. A szervezetemnek tehát rengeteg ideje volt regenerálódni, újraépíteni magát. Ennek és a lakásbeli tisztogatásnak következményeképpen evidens, hogy a testem belül is szeretett volna egy alapos takarítást. Áldott állapot volt, hogy itthon maradhattam, nyugodt, óvó, bensőséges környezetben, nem volt szükség vezetnem (és volt, hogy át kellett adnom a kormányt) vagy komoly döntéseket hoznom.

A böjt eleje kőkemény volt. Nagyon megszenvedtem vele én is, és szerintem a családom is. A fordulat után azonban könnyebb lett minden - vélhetően addigra sok minden olyan távozott, ami nagyon keserítette az epémet...

Örömmel fogadtam a testem változásait. Furcsa, hogy reggel 8 órakor kipihenten ébredek, magamtól (korábban hétvégén akár 14 óráig is aludtam, és gyakran még úgy is fáradtan keltem). Örülök, hogy pl. tegnap, a második napi léböjt után is még 4-szer kell elmenjek vécére, és nem kis mennyiségre - tehát sok minden távozik. Tegnap pl. voltak görcseim az alsó fertályon (nemiszervek, bélrendszer vagy húgyrendszer környéke), pár perces, erős. Mintha épp leszakadni akarna valami, aztán meg "kipukkadt", és megkönnyebbültem. Tudom, hogy tisztul valami, talán éppen a bélfalról "kaparódik" le valami, aminek amúgy nem ott van a helye. Tegnapelőtt a lépem szúrt be-be időnként.

Nem cigizem 8. napja. (Május 22-étől számolom, mert aznap született meg az egyik kollégám kisfia, így ahhoz a dátumhoz könnyebb kapcsolni. Ám május 21-e óta 5,5 cigit szívtam el, igazából egyfolytában 4. napja nem gyújtottam rá.) Emiatt tisztul fel a tüdőm, még mindig reggelente tele van a szám keserű dohányízzel, és kapar-fáj a torkom már 3. napja. Úgy rémlik különben, hogy a tisztítókúra utolsó fázisa a tüdő tisztulása. Megtaláltam Antal Vali cikkét, amire magam is emlékeztem (http://komoly.gportal.hu/gindex.php?pg=26204439&nid=4612006).

Terveim vannak, hogy ebből a böjtből és a tanulságaiból mennyit őrzök meg a hétköznapokra. Kérdés, hogy mennyi marad meg. Egyet biztosan tudok: muszáj megismételni ősszel, és aztán évente kétszer. Bízom benne, hogy őszig eljutok oda a tanulmányaimban, hogy hozzá tudom tenni a nehézfémkivezetést is.

Délelőtt elment Roxipoxi. Sejtettem, láttam rajta, de már annyiszor visszaimádkoztam a haláltól, hogy reméltem, most is sikerül. Nem sikerült. Egy hetet kapott nálunk.

Délután elmentünk a gyerekkel vásárolni, az egy óra alatt, amíg távol voltunk, a kutya rosszalkodott, és eltűnt Roxipoxi teste. Nagyon mérges voltam a kutyára, de a mérgemet legalább kiadtam, nem fojtottam magamba - mostanában elemibb erővel tör fel belőlem, erőteljesebb, intenzívebb, és nem ürül ki annyira gyorsan, mint korábban: kiüvöltöm magam és vége.

Párom hozott egy másik kismadarat, ha nem sajnáltam volna meg csórikámat, mindkettőjüket kihajítottam volna a lakásból. Borzasztóan csúnya, és hatalmas. Akkora, mint egy kifejlett rigó, de csupasz még, hatalmas hassal. Nem akart enni, óvatosan adtam be neki az ennivalót, inkább csak kakált egyfolytában. Ormótlansága, rondasága miatt Lénynek kezdtem el hívni. Nehezen ment elkezdeni gondoskodni róla.

*

Reggeli: kopasz+sárga+őszi barack-banán-szilva-narancs-fahéj-szőlőmarőrlemény-koriander turmix

Tízórai: paradicsom turmix

Tízórai2: paradicsom-pirospaprika-só turmix

Ebéd: banán-barack-fahéj-koriander-mazsola-vörösáfonya turmix

Uzsonna: barack-fahéj-koriander turmix

Vacsora: alma-banán-fahéj turmix

Vacsora2: spenótlevél-fokhagyma-só-bors

Széklet: 3

Hajnalban arra ébredtem, hogy pisilni kell, szerencsére vissza tudtam aludni. Félálomban még "vettem az adást" amikor elbúcsúzott párom, hogy Roxipoxi, a kismadár jól van, túlélte az éjszakát, és aludtam tovább. Az ébresztőóra ébresztett, majd még félkómásan a kicsi kezdett el csipogni. Mellém kucorodott, összebújtunk.

A szokásossá vált hatalmas reggeli széklet után zuhany, hajmosás, a hátam és az arcom lemostuk kávéval. Ha már nem ihatok - nevettünk rajta.

Kezdek hozzászokni, hogy sok minden pillanatról pillanatra változik. Tegnap még pánikban voltam, hogy két hét múlva vissza kell mennem dolgozni, emberek közé, és felvenni újra a napi ritmust. Ma egyáltalán nem okoz problémát. Tegnap egész nap éhes voltam, ma délelőtt 11-kor még bőven elvoltam az első reggeli turmixszal (igaz, az epe-máj öblítő most valódi grapefruitból készült, és nem a grapefruitléből, mint jó pár napon keresztül).

Koradélután újra összevesztem a volt férjemmel, szinte mindennapos dolog, meglehetősen furcsán áll hozzá a dolgokhoz - mérhetetlenül feldühödtem, de a haragom szépen lecsengett. Úgy érzem, nem fojtottam vissza semmit, hogy tovább mérgezzen - de megmaradtam szalonképesnek.

Roxipoxi is jól van, bár komolyan aggaszt egy-két dolog vele kapcsolatban - viszont rengeteget eszik és szépen kakál. Nagyon biztató.

Gyakran fáj a torkom, és reggelente úgy ébredek, mint aki végigcigizte az előző éjszakát. A torokfájást és az időnkénti rekedtséget is ennek tudom be, tisztul a tüdőm, torkom is. Szerencsés vagyok, hogy a sok keserűtől legfeljebb a lelkem kívánja a cigit - így a nagy része az elvonásnak nem érződik. Kíváncsi vagyok, hogy így marad-e - szeretek cigizni, de belátom, hogy jó dolog volna letenni.

Délutánra-estére viszont elfáradtam, bár alig viszek be kalóriát, szépen végigcsinálom a napot, de nyilvánvalóan nem lehet sokat ugrálni ennyi energia- és cukorbevitellel. Jót tett, hogy levittük a kutyát sétálni a vihar után, friss és tiszta volt a levegő, de addigra már nagyon fárasztott a lánykám megállás-nélküli csipogása.

*

Reggeli: turmix; banán-alma-kiwi-barack-áfonya-mazsola-fahéj turmix

Tízórai: -

Ebéd: karalábé turmix

Uzsonna: banán-alma-grapefruit-narancs-fahéj turmix

Uzsonna2: cékla-alma-répa turmix

Vacsora: kopasz+sárga+őszi barack-kiwi-banán-narancs turmix

Széklet: 4

Reggel 8-kor a munkahelyemen kezdtem, így órára ébredtem 6 órakor. Bár tudtam volna még aludni, az első óracsergésre felébredtem. A kismadarak túlélték az éjszakát, de nagyon fáztak, próbáltam felmelegíteni őket, és csak utána etetni. Egyikük nagyon szépen eszik és kakil, a másik azonban elég gyengének tűnik, félő, hogy őt is el fogjuk veszíteni.

Reggel két akkora produktummal indítottam a napot, hogy azóta is azon gondolkozom, hol van még bennem ennyi minden - vagy éppen mit vittek ki fizikailag és spirituálisan is: a víz sem vitte le... Az utóbbi napokban a színe is megváltozott, eddig világosbarna volt, kb. 3-4 napja sötétbarna.

Iszom a turmixokat - éhes vagyok tőlük. A cigit nem kívánom, de bármit eszik a családom, azt enném. Egyfolytában ennék (nagyon örülök neki), csakhogy nem lehet. A turmixok után azonnal éhes maradok, aztán eltelíti a gyomromat, de korán, 1-1,5 óra múlva megéhezem újra. Lehet, hogy nem fogom tudni vasárnapig elhúzni a léböjtöt. Közben viszont jól érzem magam, friss vagyok, fitt, jókedvű. És dekoncentrált. Meg állandóan éhes, pedig másfél-kétóránként eszem. Aminek egyébként örülök - annak ellenére, hogy szörnyű érzés éhesnek lenni, amikor nem ehetek -, hiszen gyakran épp az a bajom, hogy éhes vagyok, de nincs étvágyam. Valahogy így érezhette a testem is magát a böjt előtt: enne, éhes, de mégsem kap enni. Megtanultam a leckét!

Délután elmentünk, hogy nézzek rádiós CD-t a gyereknek gyereknapra - rászántuk magunkat, hogy onnantól egyfolytában zaj lesz... Meg persze visszaemlékeztem gyerekkoromra, hogy nekem nem lehetett soha zenét hallgatni. A gyermek viszont imádja a rádiót és a belőle szóló mindent, a zenét. Nem mellesleg az is eszembe jutott, hogy közel van Szerbia, szépen bejönnek majd a szerb adók, talán ez segítene a nyelvtanulásában is. A magnót nem vettem meg, viszont bevásároltunk még zöldséget-gyümölcsöt.

Eltemettük a kismadarakat, egyedül maradt a kis harcos. Napközben nála is volt egy mélypont, meggyőződésem, hogy a haláltól pereltük vissza. Megszeretgettük, etetgetjük. Hihetetlen harc ez.Estére nagyon jól volt, szépen evett, szépen kakilt.

A napot társasjátékozással zártuk.

*

Reggeli (1. étkezés): turmix; banán-cékla-eper-mazsola-alma turmix

Tízórai (2. étkezés): alma-zeller turmix

Ebéd (3. étkezés): banán-eper-kiwi-narancs-alma-áfonya-mazsola turmix

Uzsonna (4. étkezés): alma-zeller turmix

Uzsonna 2 (5. étkezés): eper-narancs-kiwi-áfonya-mazsola-barack turmix

Uzsonna 3 (6. étkezés): paradicsomlé

Vacsora (7. étkezés): alma-cékla-koriander turmix

Széklet: 3

Az egész testem elcsendesedett. Az álmaim halkak és nyugodtak, még ha nyugtalanító vagy mozgalmas is a tartalma. A reggeli ébredés könnyen megy, ma az első óracsergés után próbáltam, inkább szerettem volna visszaaludni még - nem sikerült. Felkeltem negyed 7-kor.

Mára "megfáztam", folyni kezdett az orrom. Még egy fázisa annak, hogy valami történik. Tegnap néztük végig, az egész hátam, derekam, fenekem tele van "kiütésekkel", foltokkal, pattanásokkal, valamivel.

Reggelre megint elment egy kismadár. Kétségbeesett és dühös voltam. Mindent próbálunk, küzdünk a lehetetlennel - küzdünk a halállal. Azért, mert tavaly felneveltem egy rigót, El Ninót..., őket most lehet, hogy nem tudom. Öten voltak, ketten maradtak reggelre, de nekik sem adok túl sok esélyt. Perelek magamban a világgal, az univerzummal és a halállal - és vergődöm a tehetetlenségtől. Fel kellett volna nőniük. Azt sem tudom, milyen madarak. Párom elment elektromos melegítőért, és hozott vitamint is. A madarak sokkal jobban lettek pár óra múlva, ezzel együtt a dühöm, frusztráltságom, tehetetlenségem is szép lassan elpárolgott.

Napközben dekoncentrált voltam, párom szerelte a redőnyt, a gyerek hiperaktívan rohangált a nappali és a dolgozó-hálószoba között, míg az olvasásleckét csinálta. Úgy inkább olyan feladatot választottam, amit olvasni kellett - de nem fogtam fel, amit láttam.

Az edzés nagyon kemény volt, ám hihetetlenül jól esett, hazaérve pedig végigcsontkovácsoltuk egymást - szükség volt már arra is. Valamivel többet ettem, mint amennyi "elő van írva", mert gyakran voltam éhes, edzés alatt pl. megittam egy liter paradicsomlevet. Elfáradtam estére.

Már a második edzőstársam mondja, hogy ő is szokott méregtelenítő kúrát tartani, egy hétig zöldésglevelet isznak. Az elsőnél még értetlenkedtem (legalább csak magamban), hogy egy hét zöldséglé-ivás során 1.) Hogyan ürülhet ki pár hét/hónap/év felhalmozódott méreganyaga?, 2.) Honnan tudhatja a szervezet, hogy most akkor méregtelenítés van, amikor durr-bele egyszer csak zöldségivás van?, 3.) Egyáltalán mit tud kivinni a zöldséglé, ha előtte a máj, epe, vese, vér- és nyirokerek nem lettek kitakarítva...? Tele vagyok kérdésekkel...

Akivel beszélgettem ma (és szintén zöldséglevet iszik egy hétig, meg szed mellé valami kiegészítőt) megkérdezte, hogy még mindig ezzel szenvedek? Ez a 11. napom, még nem csinálom olyan régóta... A böjtfelvezetést a kávé elhagyásával és a cigizés csökkentésével kezdtem el megokolni - nem hallgatott végig, otthagyott ezzel. Tehát: azt szűrte le, hogy a cigi és a kávé miatt kell a felvezetés. Nem, nem amiatt szükséges. Megpróbálom azt az oldalát nézni, hogy mennyire jó, hogy ketten legalább méregtelenítenek. Még ha így is csinálják, sokkal jobb, mintha semmi nem történne.

*

Reggeli: turmix; banán-körte-eper turmix

Tízórai: zöldsaláta-lilasaláta-répa-paprika turmix

Ebéd: banán-alma-eper turmix

Uzsonna: cékla-zellerzöld-répa-alma turmix

Edzés közben: paradicsomlé

Edzés után: kiwi-eper-banán-alma-cékla turmix

Vacsora: cékla-zellerszár-zellergumó-répa-saláta

Folyadék: csak folyadékot fogyasztok

Széklet: 1

Cigi: 0

Könnyen keltem, reggel széklettel indítottam a napot - ez kemény volt és sötétbarna színű, fájt ahogy jött, és a következők is. Jó pár hónap után a nap végére mintha megint mozgolódott volna az aranyerem.

Délután epret vettünk, 5 kiló lekvárt főztünk be. Bűnöztem, megkósoltam a főzetet, 5 kilóra 40 dkg cukor és 1 zacskó dzsemfix volt benne. Találtunk egy lehetséges új-biciklit, a képét - és aztán néhány másikét - szétküldtem nálam okosabb fiúknak, köztük a volt férjemnek is, tök normálisan reagált. Közben kiderült, hogy egy munkahelyi dologban valami, amit nagyon szerettünk volna elérni, nem sikerült - a Viber-beszélgetésben úgy éreztem, mintha a kolléganő rám akarta volna hárítani a felelősséget.

Elszívtam egy cigit, ez hirtelen sok volt, de annyira jól esett, hogy este szívesen dupláztam volna - közben pedig haragudtam is magamra. Aztán végül a kolléganővel megbeszéltük a dolgot, és bicikliből is találtam jobbat. Tehát nem elég elhatározni, hogy változom, ki kell találni valamit arra is, amikor hirtelen megtelik a lelki kanna...: mi a teendő olyankor?

Este végre három részt néztünk meg a sorozatból.

*

Reggeli: turmix, banán

Tízórai: zabpehely, zabtej, vörös áfonya, mazsola, só

Ebéd: fokhagymával sült cékla, bulgur

Uzsonna: eper

Vacsora: fokhagymán-olívaolajon párolt répa, spenót, zöld és sárga zöldbab, kelbimbó, fűszerek + bulgur

Folyadék: 4 liter

Széklet: 4

Cigi: 1

Hat órakor ébredtem, fél hétig bírtam az ágyban maradni. Nem mondom, hogy kialudtam-kipihentem magam, de ez a nem-egészen-kipihenés korántsem ugyanolyan, mint mondjuk 3 héttel ezelőtt... Az álmomat megzavarta a párom ficergése, elengedtem, valószínűleg nem emlékeztem volna rá.

A reggeli olajos öblögetést egyenesen kívánom, főleg hogy napok óta nem cigizem, és elkezdett feltisztulni a dohány okozta keserűség is.

Reggel kevésbé hagyományosan készítettem el a turmixot: mivel nem kaptunk grapefruitot, 100% grapefruitlével (és csak három fokhagymával) készítettem el. Iható volt, bár rendhagyó és különleges. A turmix közben-után elláttam a kismadarakat, reggelre látszott, hogy egyet - aki annyira életerősnek és élni akarónak tűnt - elvesztünk. A kezembe fogtam, megszeretgettem, enni és inni már nem kért. Amikor később kimentem etetni, már elment. Meggyőződésem, hogy csak tőlem akart elbúcsúzni. Ezek néha, mint ő is, nagyon fájnak. Ez az árnyoldala. A napos része pedig, amikor látom őket felnőni, aztán elengedni őket - éljenek, a helyükön, a szabadban. Abban is inkább fájdalom van, de olykor legalább az egyik szemem nevet.

A délelőtt addig volt nyugodt, amíg a család fel nem kelt, aztán minden olyan hektikussá, zagyvává vált. Látszódik, hogy jóval energikusabb vagyok, mint a párom, aki ugyan az első szabadnapját tölti itthon, de amíg ő üldögélt, én rengeteg mindent megcsináltam. Folyamatosan valamivel haladtam, és bár estére elfáradtam, máshogy, mint ő.

Ez a méregtelenítés annyira más mindbenben, mint az előző. A testem is másképp reagál - idősebb is -, és lelkileg is másképp élem meg. Az első pár nap hatalmas megpróbáltatás volt, ha nem tudtam volna, hogy ezt végig KELL csinálnom, talán félbe is hagytam volna. A váltás óta kisebbek a negatív kilengések, egyenletesebben vagyok jól, mint az előző kúránál. Akkor az elejétől nem akartam cigizni, de csak bele-belecsúsztam - most úgy voltam vele, ha végre belül is megérett, akkor úgyis letevődik, és így lett. A szokás, a mozdulatok, a hozzá kapcsolódó dolgok ha nem is hiányoznak, de nincsenek, és észreveszem, hogy nincsenek - ilyenkor igyekszem tudatosítani magamban, hogy változom, változni akartam/akarok, és ez ezzel jár.

Éppen amiatt, hogy ennyire más, mint a korábbi, nem is tudok jósolni vele kapcsolatban. Ezért arra gondoltam, hogy szerdától kezdem a léböjtöt: aznap megyek edzeni, aztán hétfőig nem - azaz az első nap, amikor "ehetek". Nem hiszem, hogy problémát okozna - a mai edzés kifejezetten jól esett -, de így érzem biztonságosnak.

Mindent összevetve tényleg NAGYON jól vagyok. És ez jó. Jó érzéssel tölt el.

Egyetlen problémám, hogy a hasam ma nagyon feszült, egész nap. Kemény volt, és akkora, mintha legalább 6-7 hónapos terhes lennék. (Ez volt a korábbi kúránál is.) A feszülés miatt nagyon fájt, de csak egyszer tudtam vécére menni, reggel. Edzés alatt/hatására mozdul benne valami - de értelemszerűen ott nem tudtam elengedni magam. Így is csoda, hogy kibírtam mosdóbamenés nélkül. Az állandó készenlét, az állandó mindjárt-mennem-kell érzés azért megvan, és edzés közben kevésbé ad biztonságérzetet.

Este szerettem volna filmet nézni, de mire összeszedtük a családot, már elfáradtam.

*

Reggeli: turmix, vörös áfonya, mazsola, földimogyoró, chia-, len-, szezám és napraforgómag

Tízórai: banán

Ebéd: sült cékla fokhagymával, bulgur

Uzsonna: banán, körte, barack

Vacsora: sült hagyma, tönkölybúza-golyó, paprika, uborka, brokkolicsíra

Folyadék: 4 liter

Széklet: 1

Cigi: 0

Lehet, hogy a testem megelégelte a turmixot - napok óta nem nagyon tudtam meginni, tegnap pl. egy kortyot ittam, a többit kidobtam. Mára az utolsó grapefruit megromolott, így a turmix kimaradt.

Jól aludtam, a kúra óta annyira nyugodtan, pihentetően alszom, és az álmaim, ha vannak, szépen, csendesen folynak végig, nem kísérik őket heves érzelmi reakciók. Amikor a párom elindult dolgozni, felkeltem, nagyon kellett pisilnem, és feszült a hasam is, szerencsére - magamhoz képest meglepő módon - vissza tudtam aludni. Így is 9-kor keltem, ellézengtem a reggelt és a délelőttöt is.

Viszonylag későn ültem le hallgatni az online tanfolyamot, sokáig kicsit nyugtalan, feszült, szétszórt maradtam.

Aztán belemerültem a tananyagba, érdekes előadás volt, és informatív - annak ellenére, hogy éppen ebben a témában tanultam egy másik tanfolyamon is. Közben kijártam etetni a kismadarakat.

Egész nap borzasztóan feszült a hasam, kemény volt és hatalmas - de vécére csak kis produktumokra sikerült mennem. Vélhetően a karalábé - plusz a spenót harcolhatott a szennalevéllel... Holnapra bizonyára könnyebb lesz.

Mire este hazaért a család, agyban nagyon elfáradtam - jó volt újra együtt. Párommal rágyújtottam egy cigire. A testem talán egyáltalán nem is kívánta, a lelkem inkább. Rosszul esett, szerencsére hosszú-vékony cigaretta volt, gyorsan elégett. Utána is rosszul voltam - nem is értettem, miért kellett. A testem kiabált a lelkemmel érte.

*

Reggeli: -

Tízórai: cékla, karalábé, paradicsom, brokkolicsíra, narancs-mangólé

Ebéd: fokhagymán-olívaolajon párolt répa, spenót, zöld és sárga zöldbab, kelbimbó, fűszerek + csicseriborsó, zöld- és sárgabab, brokkoli és cukkini

Uzsonna: áfonya, mazsola, földimogyó, len- és napraforgómag

Vacsora: cékla, paradicsom, répa

Folyadék: 4 liter fölött

Széklet: 3

Cigi: 1

Ma elvileg addig aludhattam, amíg nem szégyelltem - szoktuk mondani a lányommal. 8-kor felébredtem. Kiöblögettem a szám, de még visszafeküdtem egy kicsit lustálkodni, olvasni. Mire kb. 1 órával később elkészítettem a turmixot, az elejét tudtam meginni, aztán úgy éreztem, visszajön. Ráhagytam, bár nem értettem, viszonylag kevés volt a gyömbér, ám sok a fokhagyma, de grapefruitból is elég kis darab jutott mára.

Ma online tanfolyamot online tanulok, így amikor összeszedtem magam, és a kis rigót is megetettem, nekiálltam. A gondolataim megint kalandoztak, nehezemre esett figyelni, koncentrálni. A kedvem azonban nem volt rossz, nem éreztem belső feszültséget. Étvágyam kicsi volt, délután 2-re még csak a reggelin és a tízórain voltam túl.

A tanfolyamba végül csak bele-belehallgattam, holnapra hagytam, inkább a saját tanulásommal foglalkoztam, az jobban lekötött. Annál is inkább, mert megtudtam, hogy egy közös ismerősünk - alig 45-47 évesen - hajnalban elhunyt, a hírt nemsokára Flipper, a kisrigó halála követte. Lett még egy szinte újszülött kisrigó, és két nagyobb délutánra, a két nagyobbóAmikor a párom hazaért, elmentünk vásárolni - kaptunk végre céklát is, napok óta vágytam rá. A vacsorát már a Vikingek előtt ettem, de így is csak egy rész fért bele.

A sok zöldség és gyümölcs fogyasztása arra is motivál, hogy minél jobban megrágjam a falatot. Szabó Gyuri bácsi februári előadásán azt mondta, az ételt legalább 40-szer meg kell rágni. Annyiszor azért nem tudom, de lényegesen jobban megrágom, mint korábban.

*

Reggeli: turmix; zabpehely, banán, alma, körte, kopasz barack, kiwi

Tízórai: zabpehely, banán, alma, körte, kopasz barack, kiwi maradéka

Ebéd: fokhagymán-olívaolajon párolt répa, spenót, zöld és sárga zöldbab, kelbimbó, fűszerek + bulgur

Uzsonna: fokhagymán-olívaolajon párolt répa, spenót, zöld és sárga zöldbab, kelbimbó, fűszerek + csicseriborsó, zöld- és sárgabab, brokkoli és cukkini

Vacsora: cékla, karalábé, paradicsom, brokkolicsíra, narancs-mangólé

Folyadék: 4 liter

Széklet: 3

Cigi: 0

Frissen pattantam ki az ágyból 6 órakor, az éppen álmodott álmomat félbehagyva, végül is kialudva.

Igyekeztem a turmixot befogadhatóbbra készíteni - amellett is, hogy mától 5 fokhagyma kerül bele. Sikerült meginnom, de azért több ideig tartott három percnél...

Délelőtt sokkal jobban voltam, mint az elmúlt napokban, mintha annak a szörnyű zajlásnak vége lenne bennem, energikusabb voltam, több kedvem volt dolgozni, lenni, mint az elmúlt három napban. Igen, biztosan valami kitisztult, valami elmúlt, valami kiürült (amennyit ma voltam vécén, biztos is, hogy volt rá alkalma).

Munkaidőben dolgoztam, aztán tanultam, közben a lányomat elvitték láthatásra, így két és fél hónap után ez az első szabad hétvégém - párom is dolgozik -, holnap tanfolyamra megyek a laptophoz (online okosítás).

Párom hozott egy kisrigót, még tolla sincs..., Flippernek neveztük el, mert annyit mozgatja a fejét, nehéz így beletalálni az étellel.

Az esti kutyasétáltatás közben rágyújtottam egy cigire - ez a lelkemnek kellett. A testemnek nem, nem is esett jól.

Este folytattuk a Vikingeket, három részt néztünk meg, és viszonylag későn (23 óra körül) feküdtünk le.

*

Reggeli: turmix; tönkölybúza-golyó

Tízórai: zabpehely, alma, körte, banán, kiwi, só, fahéj

Ebéd: barna rizs, csicseriborsó, zöld- és sárgabab, brokkoli és cukkini

Uzsonna: lila saláta, káposzta, pritaminpaprika, paradicsom

Vacsora: alma, körte, kopasz barack, banán

Folyadék: 4 liter

Széklet: 6 vagy 7

Cigi: 1

Jól aludtam, könnyedebben keltem. A turmix ma annyira erős lett, hogy a negyedét ott hagytam, nem bírtam meginni, bármennyire is próbáltam.

Dolgozni kezdtem, de a gondolataim csapongtak, nehezen koncentráltam bármire is. Inkább a szívósságomnak köszönhetően, minden fontosabb feladatot elvégeztem. Ebéd után aztán megint leeresztés. Ültő helyemben el tudtam volna aludni, és ha jellemezni kellene az állapotomat, akkor még mindig ezeket a szavakat használnám: fáradtság, nyűgösség, hiszti, enyhe feszültség. Ez a méregtelenítés erősen hat lelkileg is - van minek kiürülnie -, úgy hiszem, ez a mérgeződés-tisztulás érezhető ennyire erőteljesen számomra. A hangulatom később sem lett jobb, még a két pattanásnak sem örültem, amely szintén bizonyítja, hogy "valami elkezdődött". A hasam ezúttal is nagyon puffadt, mint egy félidős kismamának.

Délután a városban volt dolgunk, hazafelé már mindannyian jöttünk. Azt ígértem a gyereknek, hogy pingpongozni megyünk, de elkezdett játszani a szobájában, ráhagytuk, mi meg beszélgetni kezdtünk a konyhában, közben uzsonnáztam.

A sok keserűtől nem kívánom a cigit. A kávéelvonás szörnyű hatásai miatt sem erőltettem, hogy mindenáron letegyem a cigit is, de a titokban végig ez is lebeg előttem. Semmi kényszer, semmi erőltetés, csak ha úgy jön. Reggel fél cigit tudtam tekerni, aztán elfogyott a dohányom. Csak este gyújtottam rá, amikor a párom hazaért, akkor is inkább azért, mert ő is. Nem esett jól, inkább csak az agyamnak kellett. 

Az esti kutyasétáltatás után hamar lefeküdtünk.

*

Reggeli: turmix
Tízórai: tönkölybúza-golyó
Ebéd: bulgur, brokkoli-petrezselyem-cukkini olívaolajon párolva + mivel vágytam egy kis édességre: mazsola, áfonya, dió
Uzsonna: banán, datolya, körte
Vacsora: csicseriborsó, sárga és zöldbab, karfiol

Folyadék: 4 liter
Széklet: 2
Cigi: 2,5

Az alvásomon meglátszik a kúra - és talán ezen egyedül, legalábbis pozitív értelemben. Jól alszom, könnyen kelek, bár tudnék még aludni.

Talán a spenót miatt rekedt meg a székletem, de amúgy is megtorpanást érzek mindenben. Mintha megálltam volna.

Az edzés segített, utána jobban éreztem magam.

Este folytattuk az új sorozatot, amit nézünk.

*

Reggeli: turmix

Tízórai: -

Ebéd: fokhagymán párolt spenót, batáta-chips

Uzsonna: -

Vacsora: barna rizs, brokkoli-petrezselyem-cukkini olívaolajon párolva

Folyadék: 4 liter

Széklet: 2

Ez a méregtelenítő kúra nagyon keservesen kezdődött, szemben az elsővel. Most - úgy vélem -, leginkább a kávé hiányát szenvedi meg a testem. Reggel frissen ébredtem, de dél körül - amikor inni szoktam a második kávémat - ismét jött egy mélypont, arról nem is beszélve, hogy érezhetően a lelki folyamataim is intenzívebbek lettek. Érzem, hogy nem csak testileg takarítódom...

Ami öröm, hogy az alvásom sokkal jobb minőségű volt, bár tudtam volna még aludni, és napközben is szívesen lefeküdtem volna.

A "nagy felfedezés", hogy ennem kell. Gyakran érzek éhséget, de úgy érzem, képtelen vagyok enni - ezt most át kell alakítsam. Ennem kell. 

Napközben feldühített, aztán szomorúvá tett egy csapatbeli esemény. Párom javaslatára nem mérgeztem tovább vele magam, kiírtam egy papírra. Az egyszerű ötlet után megkönnyebbültem. Kiírtam magamból.

Gyakoroltam az elengedést: két mentett, két hete nevelt kismadarat engedtünk el délután, vissza a természetbe. A hirtelen jött csend, már nem csipognak, fájt kicsit. Próbálom azzal vigasztalni magam, hogy ők oda valók, oda neveltem őket. Ahogy majd a gyerekemet is.

*

Reggeli: turmix, tönkölybúza-golyó

Tízórai: fél saláta, két répa, alma

Ebéd: barna rizs, párolt kelbimbó

Uzsonna: két barack

Vacsora: batáta-chips, fokhagymán párolt spenót

Folyadék: 4 liter

Széklet: 4

Reggel, terv szerint, fel is ébredtem. Korábban, hogy el tudjak menni a gyógyfüvekért. Az olajos szájöblögetés jól esett, és a reggeli turmix is, bár később rám jött a hányinger. Gond nélkül beszereztem a tervezett növényeket, és még hazaértem dolgozni is.

Elkészítettem az első teát - finom lett, bár meglehetősen keserű. Aztán délelőtt 11 óra körül "összomolott" minden. Egyrészt rájöttem, hogy változtatnom kell: nem vár rá a reggeli délig. Ennem kell. Ennem. Kell. Éhes voltam, de nem ettem. Nahát, ilyet nem lehet mostantól. Muszáj enni, naponta ötször, mert különben nem lelkileg omlok össze, hanem testileg.

A másik a kávé. A hiányától elkezdett fájni a fejem, és dél körülre fáradt lettem, le tudtam volna feküdni aludni. Dolgoznom kellett, nem lehetett. Egy óra körülre annyira nyűgös és hisztis lettem, hogy a párom azt mondta, igyak egy korty kávét. Szerettem volna, de akkor holnap, vagy holnapután szenvedném meg a hiányát. Akkor inkább legyek rajta túl hamarabb.

Végül annyira rosszul lettem, hogy lefeküdtem másfél órára aludni. Nagyon sokat segített, a fejem is kevésbé fájt utána, jóval felfrissültebben ébredtem. Párom csontkovácsolt, majd megebédeltem. Így már a fejfájás is kezdett múlni. 

Elmentem edzeni. Majdnem lemondtam, nem sok kedvem volt hozzá, de nagyon jót tett. Nem volt túl erős az edzés, de azért hatott rám, a végén nagyon örültem, hogy nem hagytam ki.

Este - magamhoz képest nagyon korán - 10 órakor lefeküdtünk.

*

Reggeli: máj-epe turmix

Tízórai: növényi tej, zabpehely, földimogyoró, mazsola, len-, napraforgó-, szezám- és chiamag, vörös áfonya, méz, dió

Ebéd: barna rizs, párolt kelbimbó

Uzsonna: alma, répa

Vacsora: a tízórai maradéka

Folyadék: 4 liter, ebből 3 liter gyógytea

Széklet: 3

Egész nap az volt az érzésem, mintha a testem tudná, hogy mi történik. Reggel nem ébredtem annyira nyűgösen és fáradtan, ahogy szoktam, és annak ellenére, hogy reggel még kávéztam, és csak az étkezésben nyilvánult meg a kezdődő böjt, már elkeztem méregteleníteni.

Mindazonáltal későn szedtem össze magam, vásárolni mentünk, nagyrészt megvettük a gyógyteának valót is, csak néhány zacskónyi gyógynövényt nem kaptam abból, amit terveztem - úgy döntöttem, reggel, munka kezdete előtt elmegyek értük. Az elhatározás nagy: még korábban kelni, mint ahogy amúgy is kell - főleg, hogy éjjel 1 órára fejeztük be a Harry Potter utolsó részét...

*

Reggeli: kávé növényi tejjel, ajváros kenyér

Ebéd: kurkumás rizs, paradicsomban főtt fehér- és tarkabab

Vacsora: tönkölybúza-golyó

Széklet: 4 

Három évvel ezelőtt csináltam végig az első (és azóta utolsó) tisztítókúrámat. Az eltelt időben sok dolog történt velem, rengeteget tanultam magamról, a lelkemről, a testi működésekről: az enyémről, és általában a testi működésekről. Nemrégiben elvégeztem egy tanfolyamot a hormonrendszerről, amelyet nemsokára másik követ majd, ez nagy hatást tett rám, és sok mindenben megerősített, több elhatározásra is sarkallt.

A lelkem folyton háborog amiatt, mert a környezeti ártalmak kikerülhetetlenül mérgezik a testünket nap mint nap. Gyakran úgy érzem alulmaradok a harcban: ha meglenne már a vágyott házunk, ahol biogazdálkodást folytathatnánk, magunk termelnénk a zöldséget, gyümölcsöt és esetleg a húst (szinte vegán vagyok, egy-két hetente eszem csak húst), és minden tisztítószert és kozmetikumot megválogatnánk – akkor talán lenne esély egészségesebbnek lenni. Erre akkor sem lenne lehetőség, ha egyikünk, vagy párommal mindketten ennek áldoznánk az életünket. Hiszen akkor is van, amit meg kell venni. Hiszen a most iskolás lányom hiába gondolkozik sok mindenről hozzánk hasonlóan – a média, a kortársak, a „menőség” akkor is más utakra viheti, ha az alapokhoz hű marad.

Igyekszem elfogadni, hogy ez van, és a lehetőségeimhez mérten megtenni mindent a szervezetem, szervezetünk egészségéért. Egy másik írásban kifejtem majd, mi vezetett odáig, hogy terveim szerint évente kétszer – tavasszal és ősszel – méregtelenítő kúrát szeretnék tartani.

A mostani nem csak elhatározás eredménye – sőt kevésbé az. Ősszel szerettem volna kezdeni, annál is inkább, mert lassan átvándorlunk a nyárba. Csakhogy a szervezetem rávezetett, hogy most méregtelenítenem KELL. Megjelentek a szokásos figyelmeztetések: rosszabbul alszom, nyűgösen ébredek, gyakoriak a fejfájások, feszültségek. A második hónapja tartó, koronavírus-helyzet miatti itthon-lét alatt sok lelki helyzetet és régi dolgot dolgoztunk fel a párommal közösen és egyenként is. Megszaporodtak a pattanásaim, bőrproblémáim: a szervezetem egyedül is elkezdett méregteleníteni. Illő lenne segítenem neki.

Léböjtöt választok, ahol a víz és gyógyteák mellett gyümölcsöket és zöldségeket is fogyasztok majd. A zöldséglé „azért fontos, mert böjt alatt, a méregtelenítés hatására a sók formájában lerakódott savak elkezdenek feloldódni és ennek következményeként a szervezet erőteljesen elsavasodik. A zöldséglé nagyon erősen lúgosító hatása pont ezt képes ellensúlyozni, a felszabadult savakat közömbösíti, és azok tisztulását elősegíti. A gyümölcslevek, azért nem javasoltak, mert savasító hatással rendelkeznek, és mint már említettük a böjtnél nagyon fontos a lúgosítás.” (1) Fontos továbbá, hogy „[a] böjttea számos szempontot egyesít magában: * A méregtelenítés olyan gyógynövények segítségével, amelyek serkserkentik a kiválasztó szervek munkáját. * Lúgos anyagok bejuttatása a szervezetbe, hogy semlegesítsék a böjt során a szervezetben fellépő savas terhelést. * Folyadékpótlás a veseműködés segítéséhez. * A teaceremónia tudatosan hangsúlyozza a böjt lelki szempontjait. A tea tehát olyan gyógynövényekből áll össze, amelyek a kiválasztó szervek, azaz a vese, a máj, a bőr és a bél tevékenységére hatnak.” (2)

A gyógynövények közül több is van, amelyeket kúraszerűen legfeljebb 4–6 hétig lehet használni – terveim szerint nem szeretném sokáig elhúzni a méregtelenítést.

Mivel az „ötlet” hirtelen jött, elhatározás nem előzte meg, a felkészülés is rövid volt. Tegnap eldöntöttem, hogy csinálom. Így többé-kevésbé a három évvel ezelőtti „menetrendet” fogom követni, esetleg kisebb-nagyobb változtatásokkal. Ama korábbi méregtelenítés kifejezetten eredményes és hatásos volt. Megnéztem, a Hold fogy – az időpont is megfelelő lesz. Tegnap céges bográcsozás – ettem még egy isteni pörköltet juhtúrós galuskával, hosszú ideig az utolsó állati eredetű étel, méltó zárása volt egy „korszaknak”.

A tervezett menetrend:

• 05. 15. – elhatározás
• 05. 16-tól – nem fogyasztok állati eredetű termékeket
• 05. 17-től – reggeli olajos szájöblögetés
• 05. 18-tól – böjt kezdete: reggeli máj-vese-epeöblítő turmix, gyógyteák, csak zöldség, gyümölcs, és „köretnövények”: zab, barna rizs, kuszkusz, köles, bulgur
• léböjt kezdete: amikor a fenti étrend mellett legalább 7 napja legalább napi 3 széklet van
• léböjt: 5 nap
• böjttörés: a böjttől a léböjtig tartó időszak legalább fele
• böjttörés végétől lehet „normális” étkezést folytatni, de tartózkodni kell a cukortól (minimális barna cukrot használok), fehérliszttől (teljes kiőrlésű tönkölybúzalisztet használunk), finomított élelmiszerektől és félkész ételektől (ilyeneket amúgy sem nagyon fogyasztok)
• húsevés esetleges bevezetése: böjttörés végétől számított 1 hónap háztáji vagy friss hal, 7. héttől házi szárnyas, de a napi húsbevitel max. 12%; 8. hét után vadhús; 10. hét után vörös hús

A máj-, vese- és epeöblítő reggeli turmixot Antal Valitól tanultam (bár az eredeti receptjét némiképp átalakítottam), és ezt most is szeretném alkalmazni (2-3 percen belül meg kell inni). Nálam így nézett ki:

• 1 alma
• 1 grapefruit
• desztillált víz érzéssel (2-2,5 dl-t igyekeztem önteni)
• 1 gerezd fokhagyma (minden nappal több, amíg napi 5 nem kerül a turmixba)
• hidegen sajtolt napraforgóolaj érzéssel
• egy darabka gyömbér (diónyi)
• fahéj érzéssel, szőlőmagőrlemény; 2-3 percen belül ugyanis meg kell inni.

Antal Vali alapján hasonlóképp tervezem összeállítani a böjt léböjtig tartó időszakát:

• reggel: víz + májöblítő turmix + 2 csésze gyógytea;
• reggeli: zöldsaláta, gabonakása, levek (inkább gyümölcs), víz
• tízórai: gyümölcs, zöldség, zöldsaláta, levek (most inkább zöldséglé), víz
• ebéd: zöldségleves, gabonakása, saláta, rakott zöldség, rizottó, burgonyaételek, főzelék rántás nélkül, párolt zöldség, levek (inkább zöldség), víz;
• uzsonna: inkább zöldség
• vacsora: saláták, párolt zöldség, kása, lefekvés előtt lé (zöldséglé)

Frissen ezekbe botlottam bele:

(1) = A Böjt, mint a méregtelenítés csúcsa. https://www.napfenyesgyogykozpont.hu/bojt/

(2) = Böjti teák. http://tgy-magazin.hu/betegsegek-a-tol-z-ig/bojti-teak

(3) = https://gyorgytea.hu/tematikus-cikkek/gyogybojt/

(4) = Méregtelenítés és a böjt szertartása. https://www.airmid.hu/blog/entry/fitoterapia/meregtelenites-es-a-boejt-szertartasa.html

*

Reggeli: kávé növényi tejjel, ajváros barna kenyér

Ebéd: kurkumás rizs (olívaolajon), olívaolajon dinsztelt hagyma, fehér- és vörösbab, paradicsomszósz, fűszerek

Vacsora: földimogyoró, mazsola, szezám-, napraforgó- és lenmag

Kipihenve, jókedvűen ébredtünk fél tíz körül – ez még akkor is megfelelő, ha nagyon kritikus vagyok magammal, ti. eleget aludtam, és nem ment el vele a fél nap.

Csak a szokásos készülődéssel, szöttyögéssel. Nem tudom, miért nem sikerül normálisan elindítanom egy napot. Pedig a válasz egyszerű: hétvége van, és nincs kedvem kapkodni; amikor menni kell, úgyis összekapom magam és a gyereket. Különben nincsen nagy baj, csak annyi az eltérés a „normális” családokhoz képest, hogy kb. 3-4 órás késéssel folyik egy-egy nap.

A turmixot ezúttal mandarinnal készítettem el, kifogyott itthon a grapefruit, és úgy döntöttem, már nem veszek. Ahogy fogynak ki a hozzávalók a reggeli turmixhoz (a szőlőmagőrleményt is „kifacsartam”), úgy lesz egyre kevesebb komponensű. Meg kell tanuljak „enélkül élni.”

Nagyot sétáltunk a közeli játszótérig, nekem legalábbis egy évszázadnak tűnt, mire odaértünk: hol a gyerek állt meg, hol a kutya. Addigra már kétszer voltam vécén, iszonyatosan feszült a hasam, és nagyon jól esett a mozgás. Szinte minden lépésnél éreztem a kutyorgást, a mozgolódást, és folyamatosan szellentenem kellett. Aztán leülni és ülni és nagyon jó érzés volt, és később újra elindulni is. Gondolom, az utóbbi napok ételkombinációja kicsit sok(k) volt.

Ebéd után lefeküdtünk aludni, nekem is jól esett, és mivel tudom, hogy holnap „erős” napunk lesz (meg mert amúgy is hétvége van), aludtam én is. Este hét körül ébredtem. Ekkorra már kezdett hasmenésszerű lenni a helyzet, legalábbis ami a gyakoriságot és állagot illeti, erőteljes volt az üresedés, és a hasamból is úgy tűnt el a fájdalom és feszülés. Gyakorlatilag addig folyt, amíg ki nem ürült, megkönnyebbülés volt - de utána lefeküdni is.

A vacsora már éjjelre készült el, de fantasztikus, hogy szinte akármennyit ehetek a zöldségekből, alvás előtt is, nem fogja megfeküdni a gyomromat...

Reggeli: turmix (mandarinnal), zabpehely

Ebéd: fasírt, jégsaláta, velencei saláta + magok (napraforgó, tök, len, szezám, mazsola), gránátalma, alma

Uzsonna: almás zabpehelytorta

Vacsora: zöldborsóleves, sült cékla, főtt-sült krumpli, sütött rukkola, jég- és velencei saláta keveréke

Mérleg: 2 liter tea, 7 széklet, 0 cigi

Kép: http://szhelyi.blogin.hu

Megint rászundiztam az ébresztésre, elég későn ébredtem, viszont kipihenten, jókedvűen. A meditáció sem maradt el, vártam már, és tervezgettem, hogy hol, mikor, mire. Turmix, reggeli rutinok, indulás.

A hasam akkora, mint egy hathónapos kisma-máé, gyakran kapom magam, hogy – a feszü-lést enyhítendő – ugyan-azokkal a mozdulatokkal simogatom is, mint an-nak idején a gyermeket. Az izzadás megmaradt, az állandó pukizás is, és én is érzem magamról, hogy tetőtől talpig büdös vagyok. Képzelem, mit érezhetnek a kollégáim – nem irigylem őket. Nekik ugyanis nincs választásuk… A napokban megint szóba került, mondták, hogy folyamatosan büdös vagyok, van, aki ezért áll meg az ajtóban csak, és nem jön beljebb. Mert a szobába azért „beáll”, legalábbis megáll a szag, hiába szellőztetünk sokszor. Engem az izzadás szaga zavar, teljesen más szagú is, mint szokott, és olyankor is jön, amikor egyébként nem szokott. Évek óta nem használok dezodort, de most néha elgondolkozom rajta, hogy kellene. Érdekes, hogy estére a ruhákon annyira nem érzem, hogy megmaradna.

Sokat dolgoztam, hatékony voltam, haladtam is, de délutánra egyre jobban kezdtem elfáradni. Összeszedtem a gyermeket, és elindultunk hazafelé. Ide-oda beszaladtunk még (ruhabolt, barátnő boltja a sarkon, biobolt, zöldséges, kisbolt), majd végre hazaértünk. Egy cigim maradt csak, már nagyon vágytam rá, hazaérve el is szívtam. Tudtam, hogy rágyújtanék még, de a fizetésig ez már nem fér bele.

Együtt kezdtünk főzni, először az almás kölespudingnak álltam neki – alkalmazva a helyi viszonyokra. Azaz, a tortaformát nem kentem ki vajjal, mert úgy döntöttem, nincs rá szükség. Kölespehely helyett zabpelyhet tettem a formába, rátettem a mézet. Almából elég volt kettő, így is két rétegben került a tálba, a rétegek közé tettem a fahéjat (citromhéjat nem) és a mézet. Rátettem a zabpelyhet a tetejére. A sót elkevertem 2 dl rizstej( maradéká)ban és vízben, és beleöntöttem a tortaformába. Ami kifolyt belőle. Rosszul csatoltam össze. Majdnem elsírtam magam. Aztán elővettem egy jénai tálat, és áttoltam bele az egészet. Meglehetősen jól egyben maradt, és idomult a jénai formájához. Ráöntöttem egy liter vizet, és betettem a sütőbe. Egy óra alatt szépen megsült. A teteje kicsit száraz maradt, viszont finom lett. És el tudtam képzelni, hogy valódi tehéntejjel (ami elég zsíros) valóban kevésbé száraz, és az íze is más lehet. Nemsokára azt is próbálom, most marad ez a változat.

Sokat gondolkozom azon, hogyan fogok étkezni ezután. Úgy döntöttem, a vegetáriánus vagy vegán irány lesz a cél, bár a tojás és tejtermékek hiánya megnehezítené az utánétkezést és a főzést-sütést is. Lehet, hogy azok mennyiségét csökkentem, de eszem tejterméket-tojást. Süteményekben hasonlóképpen, de mindenképpen cél, hogy a gyermek az ilyen süteményeket is megszeresse.

Amikor a süteményt beraktam sülni, kikevertem a fasírtot, annak úgyis fél óra kell, hogy összeálljon. Aztán főztem a krumplit, hogy egyszerre tudjam sütni a fasírttal. Közben nagyon megégettem az ujjam, az átmelegedett fadeszkával. Nem is tudtam, hogy egy fadeszka ennyire meleg tud lenni… Bosszús lettem ettől is, fájt nagyon, ráadásul hátráltatott. Átfutott rajtam, mi lehet az üzenete, de az ezen való gondolkodás csak idegesített volna, hagytam. Később bekentem a saját készítésű gyógybalzsammal, mire hazaértünk a kutyasétáltatásból, szinte rendbe is jött, pedig majdnem 3 cm-s átmérőjű hólyag nőtt rajta.

A vacsora jól sikerült, nagyon jóllaktunk. Levittük a kutyát, és már feküdtünk is, még az esti mese is elmaradt.

Reggeli: turmix + zabpehely

Tízórai: körte

Ebéd: bableves

Uzsonna: alma

Vacsora: fasírt, jégsaláta, főtt-sült krumpli, almás zabpehelytorta

Mérleg: 3 liter tea, 2 széklet, 1 cigi

Kép: http://paleolitetelrendeles.hu

A reggel viszonylag jól indult, és nem maradt el a meditáció sem. Szeretem a turmix ízét, és jó indítást ad a napomnak.

Amikor a kutyát vittem le sétálni, még csak csepegett az eső, de mire beértem, teljesen átáztam. Vizes volt a nadrágom, beázott a cipőm, vizes volt a zoknim, a pulcsijaim ujja. A száradás és didergés meghatározta a napom elejét – a fáradtság a végét.

Ebéd utántól olyan fáradtság jött rám, hogy majdnem elaludtam. Kettős fronthatás, olvastam az orvosmeteoroló-giában – azon csodálkoztam, hogy a fejem nem kezdett el fájni. És ahogy írom ezeket a sorokat, emlékszem vissza, hogy amióta tart a tisztítókúra, nem is fájt a fejem!

Hazafelé és este a szokásos rutin, gyerek, boltokból ki, boltokba be, kutyasétáltatás. A vacsora kiadósra sikerült, de így legalább elfogyott a maradék. Lassan kiheveri a gyomrom is, különben isteni volt. A gyerek ma sem kérte a tegnapi diós-meggyes rétest. Tudtam, hogy nem fogja megenni már, megettem én. Talán belefér, hogy a böjttörés idején, 26 nap eltelte után egyszer vétkezem, nem is csináltam belőle nagy ügyet.

Estére annyira fáradt voltam, hogy ültő helyemben majdnem elaludtam. Beájultunk az ágyba nyolc óra körül.

Reggeli: turmix, zabpehely

Tízórai: körte

Ebéd: bableves

Uzsonna: alma, spenót

Vacsora: bableves, medvehagymás köles, hagymán dinsztelt brokkoli, karfiol, kukorica, zöldbab, zöldborsó és bébirépa + diákcsemege, rétes

Mérleg: 3 liter tea, 2 széklet, 3 cigi

Kép: http://2.bp.blogspot.com

Alig bírtam felkelni, majdnem egy órát aludtam tovább, folyamatosan hátrébb állítgatva az órát, hogy úgyis beleférek még a reggeli készülődés idejébe. Nem fértem, főleg, hogy hajat is kellett mossak. Sokáig, nagyon sokáig áztattam magam a zuhany alatt, hogy magamhoz térjek, hajmosással együtt legalább sikerült. Megint meditáltam, örömmel tölt el, hogy egyszerre megy, ami előtte elképzelhetetlen volt, hogy mehetne is...

Mire beértem, már minden jó volt, a kedvem is, és nem is izzadtam meg annyira, mint lehetett volna. Mindezek ellenére koncentrálni nehezen ment, szétszórtnak éreztem magam. Szerencsére nem olyan feladatom volt mára, amihez különösebb észre volt szükség. A nap folyamán kisebb sokk is ért, munkához kapcsolódóan, ami pár órával később fel- vagy megoldódott. A szituáció üzenete és tanítása egyértelmű volt. Élvezem, hogy újra értem a jeleket, és azt is, hogy újra felgyorsultak az események: a történés és a válasz odafentről.

Megint későn értünk haza, farkaséhesen álltam neki megfőzni a bablevest -- szerencsére a bab jól felpuhult az egész napos ázástól, alig egy óra múlva már ettük is. Zöldségekben gazdag lett, enyhén sós, isteni. Kétszer ettem, desszertnek diákcsemegét. Úgy vettem észre, alig bírom abbahagyni az evést. Mintha a majdnem egyhónapos "éhezést" most akarnám kompenzálni. Megnyugtattam magam, hogy ebből lehet -- de nagyon hamar be kell állítanom az önkontrollt, mert a gyomromnak nem tesz jót, ráadásul mostanában elég keveset ettem: ha elkezdek hirtelen zabálni, gyorsan meghízom. Bár nem érdekelnek a kilók, mégsem kellene felkapnom gyorsan nagy súlyokat.

Reggeli: turmix, később zabpehely mézzel, fahéjjal, dióval, napraforgó- és tökmaggal, mazsolával

Tízórai: eper

Ebéd: medvehagymás köles, hagymán dinsztelt brokkoli, karfiol, kukorica, zöldbab, zöldborsó és bébirépa

Uzsonna: alma

Vacsora: bableves, diákcsemege

Mérleg: nagyon keveset ittam (talán ezért is zabálok...), kb. két litert (!!!), 2 széklet, 4 cigi

Kép: https://m.blog.hu

Tudtam volna még aludni, de azért kikeltem az ágyból. Folyt az orrom, éreztem a torkom, és darabokban jött fel a dohánybarna, keserű slejm. Az olajos öblögetés valóban szépen pucolja az éjszaka lerakódott dolgokat a szájból, teljesen másnak érzem a szájhigiéniámat, amióta csinálom ezt. A reggeli meditáció sem maradt el, izgatottan tervezgettem, hol és mikor álljak neki, végül volt benne némi spontaneitás, élveztem is. Harmadik napja hallgatok tudatra ható szöveget, minden nap egyszer, fél óra csak -- kíváncsi vagyok, mikor érzem meg a hatását. Végigveszi az élet minden területét, és olyan irányokat, követendőket szab, amelyeket mindenki elérni szándékozik. Gyakran dolgoztam közben -- de hallani akkor is hallok, nyilvánvalóan fel is dolgozom, és nem (csak) az értő-értelmező részemnek van vele feladata... Olykor átírnám a szöveget, de ismerem annyira magam, hogy nem fogom átírni, majd újra felmondani, és ha igen, akkor nem leszek elégedett a hangommal.

Napok óta alakul a fejemben, hogy átrendezem a szobát. Sok minden sok másnak a függvénye, de véleményem szerint minden realizálódhat rövid időn belül. Gyakran kapom magam, hogy erről gondolkozom, tervezek, alakítok...

Délutánra kicsit elfáradtam, szétestem, vagyis mindig van egy mélypont, amin túl kell essek délután, és nem mindig sikerül. Sokfelé mentünk, sok dolgunk volt. Egyszer leesett a cukrom, hirtelen rosszul lettem: rájöttem, hogy régen ettem. Gyorssegélyként két banánt és egy zacskó puffasztott rizst ettem meg, helyrejöttem tőle. A vacsora bőséges lett, kétszer ettem belőle.

Reggeli: turmix - zabkása (zabpehely, víz, méz, mazsola)

Tízórai: körte

Ebéd: Betyársaláta-keverék

Uzsonna: brokkoli-répa-víz turmix

Uzsonna-2: két banán, egy zacskó puffasztott rizs

Vacsora: medvehagymás köles, hagymán dinsztelt brokkoli, karfiol, kukorica, zöldbab, zöldborsó és bébirépa, utána napraforgó- és tökmag, mazsola, dió

Mérleg: 3,5 liter tea, 2 széklet, 3 cigaretta

Kép: pctrs.network.hu

Jó kedvvel és kipihenten ébredtem, és a jókedvem meg is maradt egész napra. Reggel végre sikerült az is, amire vártam, az újabb lépcsőfok és eredmény: leültem meditálni is, és nagyon élveztem. Kipróbál-tam egy gyakorlatot is. Úgy éreztem, pisilnem kell – hasonlított ahhoz az érzés, mint amikor várandós voltam: szinte állandó inger, de csak valami mintha nyomná a hólyagot, igazából alig kellett. Nem akart kijönni. (Nem felfázás.) Mantrázni kezdtem az elengedésről, amíg végül el tudtam engedni. Mérhetetlenül büszke és boldog voltam. Dinamikusan, vidáman folytatódott a reggel, alig késtem el.

Mire beértem, persze leizzadtam, sőt fokhagymaszagom is volt, ami olykor idegesített is. Nem tudom, mikor marad el ez a szörnyű izzadtságszag. Napközben többször éhes lettem, ilyenkor mindig ettem is – ennek ellenére megmaradt, hogy fantasztikusan érzem magam. Többször felmerült bennem az is, hogy folytatom a léböjtöt még egy-két napig, de aztán letettem róla. Így is rengeteg idő lesz, amíg visszaállok – bár egy-két nap nem lett volna nagy akadály. Vágyom a babgulyásra is. – Ezek csak gyenge érvek-ellenérvek. Fantasztikusan éreztem magam végig a léböjt alatt, nem tudom miért, úgy döntöttem, tartom magam a tervhez, és a mai nappal zárom.

Többször rágyújtottam. Nem vagyok rá büszke, az elsőt mintha nem is szívtam volna el, a második közben éppen elértem a vécét, a harmadik ennek a pótlására volt. Rájöttem, nemcsak a visszamérgeződés miatt butaság rágyújtani, hanem amiatt is, hogy ez egy ragyogó alkalom lett volna arra, hogy megtanuljak cigaretta nélkül vécézni. Nem mintha bármennyit is gyorsított volna az emésztésemen – vagy ha igen, akkor nagy baj van (ha 3-5 naponta tudok cigivel) –, hanem azért, mert hatással van rá. Unokatestvérem felesége mondta, amikor letette a cigit, újra meg kellett tanulnia vécézni.

Bár nagyon lassú, jó választásnak bizonyult a Caminóról szóló könyv. Széttöredezetten tudok csak olvasni, amikor kiszaladok vécére, este lefekvés előtt, lopott tízpercekben-félórákban. Ennek megfelelően a szöveg is széttöredezett, de nem árt neki. Kissé zavar, hogy nem kapott el, de talán ez nem az a könyv, amit az ember egy ültő helyében végigolvas – tehát mégis jó.

Tízórai és uzsonna: banán-alma-körte-kiwi-víz-fahéj

Ebéd: brokkoli-cékla-répa-víz

Vacsora: brokkoli-répa-víz-kömény-szerecsendió-só-bors, banán-alma-körte-mazsola-víz

Mérleg: kb. 4 liter tea, 2 széklet, 3 cigaretta.

Kép: life.hu

Hajnali 4-kor aludtam csak el, addig filmet néztem, mégis fél 10-kor már felébredtem. Kicsit fáradtan, de ahogy nekikezdtem a reggeli rutinnak, energikusnak, tetterősnek és jókedvűnek éreztem magam.

Felmerült bennem, nem is egyszer a léböjt elhúzása 1-2 nappal. Értelme nem sok van, de jól érzem magam. Persze nem a léböjttől, vagyis nem attól, hogy csak levet iszom, hanem nyilván a tisztulástól..., tehát emiatt akár nem is kellene elhúznom. Másik oldalról: nézegetem a polcon a fejtett babot, enném már a babgulyást... Majd látom...

Ma többször voltam éhes, de jobbára gyümölcsök voltak itthon. Nyilván másoknak evidens, de nekem csak most esett le, hogy inkább a zöldségtől lehet jóllakni. Tényleg, csaptam a fejemre, hiszen a köret is zöldség...! A tegnapi brokkolis turmix maradéka kevés volt, tanakodtam, hogy mit lehetne még, amikor a gyermekkel együtt rengeteg zöldség és gyümölcs is érkezett. Uzsonnára így epreztünk-áfonyáztunk (a maradékát vacsora utáni desszertnek turmixoltam össze), az enyém kicsit vizes lett, de a második csodás lett.

A léböjt két megdöbbentő tapasztalata, hogy akkor is tudok vécére menni, ha nem ettem 4. napja, nem is egyszer; a másik az, hogy mennyire elegendő némi zöldség és gyümölcs is a szervezetnek, és ehhez képest mennyi minden mást is tömünk magunkba... Nyilvánvaló, hogyha valaki így táplálkozik, akkor komolyan oda kell figyelnie a hiányzó ételfajtákból származó tápanyagok pótlására, de a vegán, cukor- és lisztmentes emberek valami hasonlót tolhatnak.

Sok mindent meg tudtam csinálni, amit hetek óta tologatok, pl. a szőnyeg letakarítását és a hűtő kipucolását, mellette vasaltam is. A lendület meglett volna még a szekrényekre, de nagyon eljárt felettünk az idő, így az megmarad máskorra. Így is rendkívül elégedett vagyok.

A gyermekkel felköttettem a narancssárga fonalat a csuklómra, áldást kértem rá előtte, és elmondtam, mi lesz a feladata. Kíváncsian várom, hogy s mint lesz...

Mai turmixok:

1. Banán-alma-kiwi-körte-fahéj-víz

2. Tegnapi brokkoli-répa, utána alma-körte-kiwi

3. Eper-áfonya-alma-kiwi-víz

4. Brokkoli-cékla-répa-víz, utána alma-eper-áfonya

Mérleg: tea 4 liter felett, 3 széklet

Kép: 123RF.com

Kipihenten, jókedvűen és elégedetten ébredtem, és kivételesen nem is húzódott el annyira a reggel, mint szokott. Csak egy kicsit. Reggeli szájöblögetés (már hetek óta azon mosolygok, hogy érzem a napraforgó- vagy szotyiízt az olajon), majd a szokásos turmix.

"Reggelizni" csak órákkal ébredés után, már inkább ebédidőben kellett, előtte nem nagyon voltam éhes. Érdekes, ma inkább rohamszerűen, egyik pillanatról a másikra tört rám az éhség, de akkor muszáj volt ennem. Nem volt akkora igénybevételem, sem szellemileg, sem fizikailag, viszont rengeteget mentem vécére. Lehet, hogy az előkészítő szakaszban evett ételek között volt, ami fogott, mert most ürül szépen a szervezetem. 

A mozgásom a zöldségeshez és a kisboltba menésre és a kutyasétáltatásra korlátozódott, nem vettem rá magam a szaunára, sem biciklizni, pedig van, ahova régóta szeretnék visszamenni, és ma gyönyörű idő volt.

Sokat olvastam, többek között az elengedésről is. Biztos vagyok benne, hogy a "háttérben" futnak programok, amelyek a főmenü működését lassítják és gátolják, nemcsak testi szinten, hanem lelkin is. Érzem, de nem kerülök hozzá közelebb. Nyilván, ha eljutnék odáig, hogy leülnék meditálni... Arra gondoltam, elengedésfonalat kötök a csuklómra, és kitalálok egy gyakorlatot minden napra, hogy egyszer csak leszakadjon rólam minden... Olvasgattam, milyen színe van az elengedésnek, többfélét találtam, de leggyakrabban a narancssárgát:

- Ezüst: női energiák, erő és könyörület, de a negatív energiákat ( rontás-átok) is e színű gyertyával lehet a legjobban eltávolítani: az elszakadás, elválás, elengedés színe. (Astro 24h)

- Korall: kemény, mésztartalmú anyag, amely apró tengeri lények csontvázaiból épül fel. Lehet vörös, rózsaszín és fehér – a mélységtől függően, de itt a legismertebb narancssárgás-vörös színe gondolunk. Szimbolikus jelentése: szeretet, empátia, önmagunk szeretete. Jó függőségi viszony kialakulása, a függetlenség megmaradásával. A tenger koralljai is így élnek: együtt, de külön. A korall személynek nagyon jó érzéke van a közösség és a kölcsönös kapcsolódás iránt (a korall ásványként tükrözi ezt úgy, hogy elveszti a színét, ha eltávolítják abból a környezetből, amelyben nőtt). Érzelmi jelentése: segít a rossz kapcsolatok, félelmek elengedésében, a viszonzatlan szerelem, szeretet feldolgozásában, feladataink, életterhünk szeretetteljes elfogadásában. A boldog szerelem színe. (Varázslat-faktor)

- Narancssárga: pozitív: bölcsesség, öröm, egészséges kapcsolatok, barátság, elengedés, szexuális kifejezés, negatív: sokk, trauma, függőség, szexuális zavarok, bizalmatlanság. (Forgo wordpress)

- Narancssárga: önkontroll, vitalitás, becsvágy, megérzés, átmeneti szín a piros és sárga között, a szellem és a libidó egyensúlyát jelenti. Segít túllépni a szomorúságon, depresszión, a gyászon és a veszteségen. Segít feldolgozni a minket ért igazságtalanságot. Felszínre hozza, és helyreállítja az elnyomott megrázkódtatásokat (nemi erőszak, válás, baleset). Képessé tesz a múlt feldolgozására és elengedésére, így végre előre léphetünk életünkben is. Segít szembenéznünk az elnyomott szomorúságunkkal. Segít feldolgozni a szerett személy elvesztését (főleg, ha igazságtalannak érezzük elvesztését). Áttöni a blokkjainkat, problémáinkat. Feloldja a gátlásokat, a pszichés bénultságokat (autista gyermekek). Feloldja az érzelmi bénultságot. Helyreállítja az étvágyunkat. Segít, hogy beépítsük a tapasztalatainkat, és ezzel elindulhat az élet áramlása. Segít felismerni és elengedni az ismeretlen félelmeinket, fóbiákat. (...) A narancs véget vet a dolgoknak. Felszínre hozza olyan múltbeli események energiáit, melyeket be kell olvasztani ahhoz, hogy teljessé válhassanak. (...) A narancs erőt ad ahhoz, hogy szembe tudjunk nézni a következményekkel. Elfogadja a dolgokat, ahogyan vannak - és utána változtatja meg őket. A narancs azt is tudja, hogy a változás a változás kedvéért nem feltétlenül változás a jobb felé. A változás nem mindig látható. (Lélekút)

Találtam egy gyönyörű írást is a Talentum oldalán

"Váradi Andrea: Elengedés

Elengedni annyit jelent, mint odaadni.

Odaadni mindazt ami volt, ami régi.

Régi helyzeteket, embereket, gondolatokat és érzéseket. És főként régi hiedelmeket. Hiedelmeket arról, hogy mit-hogyan kell és nem kell csinálni. Arról, hogy mit-hogyan kell megélni. Arról, hogy egyáltalán miért is kell élni…

Elengedni annyit jelent, megérteni.

Megérteni mindazt ami volt és látni, hogy már túl vagyunk rajta. 

Nem megállni, tovább menni, újra élni, létezni, örülni és boldognak lenni. Akarni és merni élni. 

Meglátni azt, hogy valamit kinőttünk, valamin túl vagyunk, azt, hogy mostantól már pontosan ugyanúgy mi sem akarjuk. Elengedni annyit jelent, hogy megengedni. Megengedni magunknak a változást, azt, hogy mássá válhatunk. Levethetjük eddigi szerepeinket és új ruhákba bújhatunk, új darabokban játszhatunk.

Elengedni annyit jelent, hogy térdre borulunk, ujjainkat imára kulcsoljuk és feladjuk. Feladjuk oda, ahová tartozik, ahova való…

Letérdelünk és ezzel belátjuk azt, hogy mi mindent megtettünk és a végére jutottunk…nincs több ötletünk, mindent megpróbáltunk.

Térdelünk és imádkozunk.

Egyszerre kifelé és befelé. Kifelé valami nagyobbnak, többnek, hogy segítsen meg és befelé önmagunknak, hogy engedjük a segítséget, hogy ne álljunk ellen. Önmaguknak azért, hogy valóban képesek legyünk elengedni mindazt ami menni szeretne, helyet adni ezzel mindannak ami megérkezni szeretne.

Elengedni annyit jelent, hogy térdelünk és egyenletesen lélegzünk.

Figyelünk.

Önmagunkra és mindarra ami körülvesz minket. Látjuk, halljuk, érezzük. Mindent az érzékszerveinkre bízunk.

Amikor ezt tesszük, amikor így elengedünk, akkor egyszer csak megszületünk. Megszületünk egy teljesen új minőségben. Egy új hittel és szemlélettel szívünkben, lelkünkben. Mélyen magunkban megérezzük, hogy minden rendben van úgy ahogy van. Egy ártatlan gyermek örömével és kíváncsiságával tekintünk ki újra a világra és meglátjuk a csodákat benne.

Mert csodák vannak…

A Mindenség, Isten megszólít minket. 

És tulajdonképpen visszaadja mindazt amit elengedtünk, csak másképpen, mint mi szerettük, gondoltuk volna. Egy teljesen más, új minőségben. Úgy kapjuk meg, hogy mindenkinek, minden egyes szereplőnek jó legyen!

Isten nem néz külön téged és engem, ő az Egységet nézi, a Mindenséget, azt hogy ott REND legyen!

Amikor a REND helyre áll az életedben azt látni, érezni, tudni fogod…

Megnyílik, kitárul a szíved az életnek. Az élet millió arcával feltárul előtted és te már nem csak nézed értetlenül, hanem válogatás nélkül befogadsz mindent.

Elengedni annyi, mint megbízni a Mindenségben, Istenben! Kezébe adni életünket feltételek nélkül, elvárások nélkül, tudva, hogy úgyis az történik amire készen állunk, amire igazán szükségünk van.

Itt állok most igaz hittel a szívemben, hogy minden jól történt és csak azt tudom mondani: KÖSZÖNÖM ISTENEM!"

***

Annak ellenére, hogy harmadik napja nem ettem szilárd ételt, energikus vagyok, időnként megszédülök ugyan, de ez nem olyan szédülés, sokkal inkább a "valami történik" érzése kíséri, mint avatások előtt gyakran. Tehát energikus vagyok, jó kedvű. És állandóan járok a vécére.

Mennyi titkot rejt a testünk... Vajon hány nap alatt ürülne ki teljesen az emésztőrendszerem...???"A halál a belekben lakozik" - mondja Paracelsus -- remélem, én most kiengedtem, kiküldtem, kihajtottam a halált jó időre a beleimből. Érdekes, már az őszi kúrán gondolkozom...

Jó ezt csinálni, sokat tanulok magamról. Az önfegyelem, a mire-is-van-valóban-szükségem, és a táplálkozásról. Hogy jóllakom fél kiló brokkolival és három répával, sőt majd szétpukkadok. Igaz, utána hamar éhes leszek, legalábbis hamarabb, mintha húst is ennék, de élvezem, hogy nem vagyok elnehezedve...

Legszívesebben mindig így étkeznék -- kap el egyre többször az érzés, és ami a legjobb: MEGTEHETEM. Mostantól étkezhetek így! És mivel jó egy hónap lesz a kúra, valóban annyira átalakulnak a szokásaim, hogy nem is emlékszem, hogy előtte miket és hogyan ettem.

Azért pár dolgot kívánok nagyon. Kenyérféléket nézegettem, miket lenne érdemes venni/sütni, milyen lisztet használni. Több oldalt olvasgattam, de sok kérdésem maradt meg (a két leginformatívabb: 1, 2). Szeretnék még húst enni, ma például isteni volt a paprikáscsirke illata a lépcsőházban, de ezt inkább agyilag kívánom, mint fizikailag... Utánaolvastam, ha vegetáriánus/vegán maradnék, milyen módon lehetne pótolni a hiányzó tápanyagokat, és mik lennének azok...

Cigizni nagyon szerettem volna, de csak fejben, fizikailag nem. A gyümölcsturmixok után annyira nem vágyott a testem, a szám, a szervezetem rá, hogy ki sem mentem. De fejben nagyon szenvedtem, ha a fejem járni tudott volna, legalább 3-4-szer kiment volna. 

*

Amit "ettem":

1. Banán-alma-kiwi-körte turmix
2. A tegnapi maradék cékla-répa-krupmli-méz turmix
3. Párolt brokkoli és répa leturmixolva, sóval, borssal, szerecsendióval.
4. Banán-kiwi-alma-fahéj turmix.

Mérleg: 4 liter folyadék, 5,5 széklet, nem gyújtottam rá.

Kép: http://igazabolszerelem.hu

Jól ébredtem, jó kedvvel. Elkészítettem a szokásos reggeli turmixot, és a napközben fogyasztandókat, és indultunk óvodába, munkahelyre. Kissé meglepődve tapasztalom, hogy a nemevés nem akadályoz a forgalomban haladásnál, azaz nem érzem, hogy kevésbé tudnék figyelni, és nem nehezebb tekerni a biciklit, szerintem lassabb sem vagyok. A munkától elfáradok, de mérhetetlen mennyiséget dolgozom, így nem tudom "ráfogni" a kúrára.

Délelőtt megettem a gyümölcsturmix egyik felét, ebédre elkezdtem enni a zöldségest. Annyira nem volt nyerő, így nem ettem tovább. Koradélután, amikor megéheztem, a gyümölcsturmixot kanalaztam ki a tálból, a zöldségeset este, vacsorára próbáltam meg egy kis mézzel felturbózni, de így sem tudtam teljesen megenni -- hát, ez nem nyerő összetétel... Úgyhogy készítettem egy esti, bevált gyümölcsöset is.

Állandóan büdösnek érzem magam, nemcsak a kissé ismeretlen-idegen izzadtságszag, hanem a bőrömből is párolog valami, plusz reggelente még fokhagymaszagom is van. Általában nem érdekel, néha pedig nagyon zavar. Persze ahogy idegesítem magam, még jobban érződik -- ahogy az már lenni szokott.

A cigiről nem tudok lemondani, ma kettőt szívtam el. Annyira nem esik jól, tehát nyilván inkább fejben van meg a vágy, de ezt nem tudom megtagadni -- érdekes, hogy az ételt pedig igen. Azaz: kibírom, hogy szinte egész nap éhes vagyok, minden ételillatot megkívánok, de nem eszem, még egy ropit sem, de a cigit nem... (Még úgy sem, hogy tudom, némiképp belezavar a méregtelenítésbe, ráadásul most meg tudnék tanulni cigi nélkül vécézni -- bár úgy tűnik, nekem ez sem állította be a ritmust.)

Gyümölcsturmix-1: banán-alma-körte-fahéj.

Zöldségturmix: cékla, répa, krumpli, később mézzel.

Gyümölcsturmix-2: banán-alma-fahéj.

Mérleg: kb. 4 liter folyadék, 3 széklet, 2 cigaretta.

Kép: hotdog.hu

Viszonylag jól ébredtem -- arra, hogy pisilnem kell. Komolyan mondom, várandósan nem pisiltem ennyit. Számra még lehet, de mennyiségre biztosan nem. Persze egész nap bennem motoszkált, hogy nem ehetek, amitől sokkal éhesebb lettem. Ami persze csak félig igaz. Rengeteget dolgoztam, közben rengeteget ittam, de néha eszembe jutott az étel. Például amikor a többiek lementek enni, és arra gondoltam, ehetnék én is -- ja, nem.

A szokásos turmixszal indítottam, jól esett, de azonnal éhes lettem tőle, pedig nem szoktam. Innen tudom, hogy az egész pszichésen is működik, főleg, hogy annyira féltem tőle. Gond nélkül, késéssel érkeztem dolgozni, a kedvem nem volt rossz, de annyira jó sem. Kellemes idő volt, szépet is ígértek, de a nap valahogy nem akart kisütni. Megint csak leizzadtam, amíg beértem, pedig máskor nem szoktam, büdös izzadás volt, nem az én szagom. Kelleni fog az a szauna hétvégén.

Aztán akadt, amitől jó kedvem lett, és ami feldobott, de a fáradtság mellett nyilván ott volt az is, hogy nem gondoltam át egészen azt, hogy hoznom kellene enni. A tegnapi maradék cékla-alma-méz-víz turmix maradékát kanalazgattam ki a tálból, nem esett jól, mintha megromlott volna, ami nyilván lehetetlen, de nem ettem meg teljesen. Később a spenótturmix maradékát ettem/ittam meg. Közben tea, szűrt víz, nagyjából 4 liter, csak a munkahelyemen. Koradélutántól fájt a fejem, és szinte végig nagyon éhes voltam. Hazafelé már azt hittem, éhen halok, itthon újabb turmix, ami kicsit helyrehozott, vacsorára még egy. Elég lesz ez is, csak ezeket nem lehet elhagyni...

Nyugtalanít az újdonsült fáradtságom/gyengeségem és a szemem alatti karikák vagy olykor duzzanat. Nem tudom, mennyire mesélem be magamnak, és csak a kritikus magam-szemlélete, vagy valóban ezt látom. A másik kérdés, hogy mitől lehet? Hosszú lenne a szegregált evés? Nem kompatibilis a diétám az életmódommal és az igénybevétellel? Nyűgösség? Új hullámvölgy? Több olyan esemény is történt, ami miatt a kedvem, lelkesedésem mélyponton lehet, mégis talán ebbe a kúrába tudok egyedül kapaszkodni, az erre fókuszált máshogy-levés és figyelem az, ami állandósult. Amikor arra gondolok, néha nem is tudom, mi lesz, ha már nem lesz. Mit és hogyan fogok enni? Visszatalálok-e a régi ízekhez, és mikor?

Eddig csak ritkán fogtak meg illatok, ma minden ételt megkívántam, érthető módon. És innék már egy martinit. Vagy kettőt. Helyette rágyújtottam. Kétszer.

Beszéltem ma egy méregtelenítés-ellenzővel, nagyon lehordta a dolgot, ami nem baj, lehet ez a véleménye. Csakhogy a véleménye fontos számomra, és mintha az eddigi eredményeket, jóérzéseket kérdőjelezte volna meg?, vette volna el?, nem is tudom. Nem esett jól, pedig nem bántani akart.

Holnap jobb lesz! Eldöntöttem, és ha viszek rendesen turmixot magammal, éhezni sem fogok.

Reggeli: szokásos turmix

Délelőtt: cékla-alma-méz-víz turmix

Délután: spenótturmix

Késő délután: alma-banán-mazsola-víz turmix

Vacsora: alma-banán-cékla-krumpli-répa-mazsola-víz turmix

Mérleg: kb. 4-5 liter folyadék (tea, szűrt víz), 3 széklet.

Kép: http://www.holisztikuslebojt.hu

Nemcsak elaludtam reggel, hanem úgy keltem, hogy mindenki hagyjon békén, ne is szóljanak hozzám, fáradt vagyok, nyűgös vagyok, fáj a torkom, fájnak a nyirokcsomóim, folyik az orrom, felöltözni sincs kedvem, és egyáltalán lenni sem. Az érzés nem változott nap közben sem, sőt délutánra sem mérséklődött.

A reggelit gyorsan megettem, tudtam volna falatozni még belőle, a tízóraival elcsúsztam, és szinte nem is voltam éhes, amikor ebédelni mentünk. A barna rizs és spenót olyan durva együttes volt, hogy nem bírtam megenni az egészet. Az uzsonna elmaradt, így estére, mire hazavergődtünk, majdnem éhen haltam.

Rettentően félek a léböjttől, ami nyilván nem jó dolog, butaság ennyire ráparázni -- de jó is, hogy jönnek ki belőlem az érzések, a negatívak is. Szorongásos, frusztrált érzés volt rajtam. Munka közben sorozatot nézek, ütközik a mesevilág az enyémmel, a fikció és a valóság, a megrendezett rózsaszín a hétköznapi szürkekékkel. Fáraszt most a feladat is, kissé monoton, de oda kell figyeljek, néha elszáll az agyam, azt sem tudom, honnan térek vissza.

Végül vettem cigit, rágyújtottam. Nem esett igazán jól, csak az az első slukk illata és íze, ami még mindig olyan, mint akkor régen, lenn a téren, keserű, erős, érdekesen fanyar szagú.

Nagyon fáradt voltam este (de másképp, mint a kúra elején), igyekeztem volna hamar ágyba kerülni, de végül jó későn feküdtem csak le. A szemem újra kissé karikásnak láttam.

Reggeli: zabos keksz.

Tízórai, uzsonna: cékla-alma-méz.

Ebéd: barna rizs, spenótturmix.

Vacsora: az ebéd maradéka, de mivel az kevés volt: vizes zabpehely, banán, mazsola, kókuszreszelék, dió, napraforgómag, tökmag, fahéj összekeverve.

Mérleg: kb. 4 liter folyadék, két széklet.

Kép: csaladinet.hu

4 órakor felébredtem, annyit pisiltem, mintha az utóbbi két évben nem mehettem volna ki. Bár visszafeküdtem, 5-ig csak forgolódtam, próbáltam visszaszorítani magam aludni -- de tudtam, hogy butaság. Ha sikerült is volna elaludjak, rossz alvás után még rosszabb ébredés következett volna. Így viszont győzködtem magam, hogy keljek fel meditálni és gyakorlatokat végezni -- nem tettem. Utólag bánom, tökéletesen működtek a kimagyarázós mechanizmusok, mégis: ennyire még nem kerültem közel a meditáláshoz az utóbbi 17 napban. Persze nem (csak) ez a végső cél, nem kizárólagosan, de meglehetősen jó eredmény lenne. Találtam egy vicces videót is, persze már nap közben, amely inspirálóan hatott rám. Inspirálóan? Úgyis holnap reggel derül ki minden.

Reggeli turmix és reggeli rutin, ma sokkal jobban ment, mint tegnap, nem is annyira késtem el. Egész nap fáztam, nemcsak azért, mert reggel akkortájt kel fel a nap, amikor leviszem a kutyát, nemcsak azért, mert jóval hűvösebb van, mint az utóbbi napokban, hanem valahogy a kedvem sem az igazi, és szinte egész nap fázom, második napja. Bujkál bennem valami? Megfázás? (Az orrom folyik.) Újabb hullámvölgy?

Reggel, mire beértem, teljesen leizzadtam. Nem volt indokolt, hűvös reggellel indult a nap, és nem tekertem gyorsabban vagy megerőltetőbben, mint máskor. Ráadásul büdös is volt a szagom. Megmosakodtam, de a nap folyamán még egy-kétszer ráizzadtam. Jó lesz a hétvégén elmenni szaunázni, biztos jócskán van még minek ürülnie.

Este nagy sütést-főzést rendeztünk a gyermekkel. Rengeteg spenótom volt itthon, több receptet is kerestem, hogyan készítsem el, végül a spenótlevesnél maradtam. Inkább -turmix vagy szósz, én végül barna rizsre tettem rá. Alig bírtam abbahagyni, és bármily hihetetlen, teljesen jóllaktam tőle. Persze, némiképp rásegített a banános zabkeksz is.

Őszintén szólva, kicsit félek a léböjttől. Mostanra, hogy már kezdek jó és finom dolgokat főzni, egyszerűen szinte zabálok. Bármennyire egészséges is, azért rendes adagokat megeszem, vacsorára mindenképpen. Na, és hát öt napig nem lesz semmi... Ki kell bírjam...

Estére elfáradtam, lassan haladtunk a dolgokkal. Reggel nem tudtam elmenni vécére, napközben sikerült csak egyszer, meg egy este, azok viszont "megértek", szépen kicsúsztak, fájdalom nélkül. (Bár az aranyerem nem tökéletes még teljesen.) Csalódott vagyok, mert sokkal többet kellene menjek, és nem szeretném folyton szódabikarbónával tolni. A léböjtöt viszont akkor lehetne elkezdeni, ha megvan a napi három. Nos, volt olyan, hogy megvolt...

Reggeli: turmix, zabkása

Tízórai, uzsonna: alma-cékla-méz-víz turmix

Ebéd: barna rizs, párolt zöldség, párolt lilakáposzta

Vacsora: barna rizs, spenótturmix, banános zabos keksz, kis maréknyi mazsola

Mérleg: kb. 3-4 liter tea, most valamiért kevesebb megy inni is, 2 széklet.

A tegnapi lazább nap után nehezebb volt ébredni, de elég hamar kipattantam az ágyból. Nem voltam annyira kipihent, de nem kellett szenvedjek a saját időhúzásomtól. Vécére is el tudtam menni! Így csak a turmixot ittam, a szódabikarbóna fel sem merült. Hosszútávon az útifűmaghéjon gondolkozom, van akinek pár hét alatt, de a belek kanyarulatait is kitakarítja, és üdvös mértékben beállítja a székletet -- tudtam meg az egyik anyukától a szülinapi zsúron, de a Mesterem felesége is ezt ajánlotta elsősorban, és nem a szódabikarbónát.

Nem volt különösebben jó kedvem, fáradt voltam, görcsölt a hasam, gyakran fáztam. A munkával jól haladtam, a nap folyamán egyszer, ebéd után erősen megszédültem. Mivel a kolléganőm is szédelgett pénteken, ezt nem a böjtnek tulajdonítottam.

A délután lazítós lett, játszóterezős, éppen-hazaértünk-mielőtt-bepisiltem, aztán már csak főztem, ettünk, és vittük le a kutyát. Amióta elfogyott a cigim, nem is vágytam rágyújtani. Ma ellenőriztem, hogy üres a doboz, tehát ha van itthon, ma rágyújtok, de nem találtam egy szálat sem, sőt dohánymaradékot sem. A vágy annyira nem volt erős, hogy elmenjek, boltba, cigiért, de még ez is elkövetkezhet.

Elkészítettem a menetrendet, az ötprodukciós naptól számítva az egy hetet. AV szabálya, hogy ezen étrend mellett akkor lehet (érdemes) elkezdeni a léböjtöt, ha megvan a napi 3 széklet. Ahogy látom, tartósan nem fog megmaradni a napi három, de volt már annyi (sőt az öt a csúcs), és a napi 1, inkább 2 rendszeresen megvan. (Ha belegondolok abba, hogy általában 3-5 naponta szokott egy sikerülni, nálam már ez is hatalmas előrelépés... De a normális az lenne, ha minden étkezés után sikerülne.) Tehát onnan számítva a következő lesz a menetrend:

03. 30--04. 04. léböjt 5 napig

04. 04--04. 12. böjttörés (mivel a léböjt előtti böjt 18 napig tart[ott], a böjttörésnek legalább feleannyi ideig kell tartania

04. 12-től lehet "normális" érkezést folytatni, de május közepétől ajánlott csak a hús fogyasztása (akkor is inkább a háztáji), legjobb a friss hal (4. héttől); május végétől (7. hét) házi szárnyast is lehet enni, törekedve arra, hogy a napi húsbevitel ne haladja meg a 12%-ot. A vad húsok a 8., a vörös húsok a 10. hét után ajánlottak (június közepe-vége). Tartózkodni kell a cukortól, fehérliszttől, finomított élelmiszerektől, valamint a (fél)kész ételektől.

Ha már amolyan félúttáji összegzés lesz ebből a bejegyzésből, végignéztem a méregtelenítés lépéseit, amelyek mindegyikéről kaptam már visszajelzést, hogy "jártam arra":

1. gyomor és belek állapotának helyrehozása, béltisztítás, parazitaölés, lugosítás

2. máj és vesék kitisztítása, keringés és ér-nyirokrendszer takarítása, vértisztítás

3. méreganyag-lerakódások: a szövetek sejtszintű méregtelenítése, illetve a nehézfém- és petrolkémiai lerakódások, gyógyszermaradványok kitisztítása és a bőrön keresztüli kiválasztás serkentése

4. bőr

5. tüdő

***

Reggeli: turmix, majd zabkása

Tízórai, uzsonna: cékla-alma-fahéj-víz-méz turmix (isteni finom!)

Ebéd: kurkumás-kukoricás rizs, párolt lilakáposzta

Vacsora: kurkumás-kukoricás rizs, párolt lilakáposzta, párolt zöldségek (zöldségkeverék, zöldbab, kelbimbó) -- desszert: alma, dió.

Mérleg: kb. 3-4 liter tea, 1 széklet.

AV: http://egeszsegakademia.net

Kép: http://kocsisszabougyved.hu

Megnyugtató időben ébredtem, kipihenten. Nem győzök elképedni azon, hogy mennyire számít az, mit eszik az ember: AZ VAGY, AMIT MEGESZEL. Döbbenetes különbség, és csak kicsit kell odafigyelni.

Reggel kiszakadt belőlem, aminek ki kellett, a nap folyamán még egyszer kellett menjek. Közben megjött a mezeszem is, úgy éreztem, leszakad a méhem. A görcsök miatt változott a testem érzékelése, kevésbé tudtam odafigyelni a belső történésekre.

A délelőttöt szokás szerint elhúztam, ebéd után pedig lefeküdtem én is aludni egyet. Jót tett, a nap további részében vasalás, rendrakás, takarítás. Az óraátállítás nem sokban érintett, mindig azt néztem, az "előző" időhöz képest hogy állunk. Ezzel nem is lett volna baj -- ha nem az "új" idő szerint kell majd kelni...

Hatalmas felfedezésem: piros a nyelvem!!! Évek óta nem láttam ilyennek, mindig valamilyen lerakódás vagy lepedék borította, különböző színekben pompázott. Főleg a dohányázás miatt sárgás-barnás, de gyakran fehéres vagy világosabb sárgás. Na, hát most piros. Nemrégiben olvastam egy cikket arról, a lepedék színe belső szervi problémákra utal, szándékosan nem olvastam végig, melyik szín mit jelent...

Reggeli: zabkása

Tízórai: narancs

Ebéd: kurkumás-kukoricás rizs, párolt káposzta, szezámmagos fasírt

Uzsonna: alma

Vacsora: zabkása.

Mérleg: 2 széklet.

Kép: NLCafé

Valamikor hajnalban kiszaladtam pisilni, aztán még vissza tudtam aludni, és a gyermek danolászása ébresztett fél 9 körül. Persze a reggeli ébredés (ti. kikelés) megint elhúzódott, de hát szombat van, belefért... A tegnapi vécézési sikertelenség (egy alkalom) arra sarkallt, hogy újra szódabikarbónához nyúljak, de még mindig csak egy kanállal tettem a vízbe. Nagyon rosszulesett meginni. Zuhanyzás után megszavaztam még a turmixot is, a kettő együtt iszonyú mozgolódást eredményezett, majdhogynem mint egy magzat. Készítettem a reggelit, amikor mennem kellett, valósággal kiszakadt belőlem. Megkönnyebbülés volt! A mozgolódásból azonban úgy éreztem, még korántsincs vége.

Délelőtti program gyanánt elbicikliztünk a víztoronyig, majd felmásztunk rá. Ez rengeteg lépcsőt jelentett. Féltem kicsit, hogy mit csinálok, ha a tetején jönne rám a futhatnék, de végül egy állandó és kellemetlen mindjárt-mennem-kell-érzésen kívül más nem jelentkezett.

Az időt kicsit elhúztuk, az ebédet rekordidő alatt raktam össze, és isteni finom lett. Közben a leányzó aludt, majd elvittem egy szülinapi zsúrra. A terv az volt, hogy beadom, én pedig elmegyek szaunázni, de végül olyan jól elbeszélgettem a többi anyukával, hogy ezt elengedtem. Egyáltalán nem éreztem kísértést a tortaevéshez, ami külön büszkeséggel töltött el.

Elfáradtunk, így az estét gyorsan zártuk. Én még levittem a kutyát, de tíz körül én is lefeküdtem. Olvastam még pár oldalt a Caminóból, de hamar elnyomott az álom.

Reggeli: zabkása.

Tízórai: banán.

Ebéd: főtt és petrezselymes olajban sült krumpli, libanoni zöldséges bulgur, szezámmagos fasírt, párolt lilakáposzta.

Uzsonna: kimaradt

Vacsora: zabkása, körte.

Mérleg: 2 széklet, nagyon kevés folyadék.

Kép: http://www.mindenok.hu

A tegnapi székelési sikereken felbuzdulva csak a reggeli turmixot készítettem el, amúgy sem szeretnék kemikáliafüggő lenni, még ha a szódabikarbóna a természetes, testközeli anyagokhoz meglehetősen közel is áll. Ma nem volt óvoda, a gyermek velem jött a "dolgozóba", így kettőnknek kellett összekészítsem az egész napi ennivalót -- úgy, hogy ne vigyem el a fél lakást, de olyat vigyek, amit a kisasszony is hajlandó megenni.

Könnyebb és nehezebb is volt így dolgozni, de az biztos, hogy éppen csak meglett a benti 2 liter tea, holott máskor a három is sikerülni szokott. A munkafeladatokban készültem erre a napra, így zavartalanul tudtam dolgozni mellette/vele, és a kollégák is nagyon jól álltak hozzá. Igaz, ehhez az is kellett, hogy 8,5 órát végiglétezett anélkül, hogy különösképpen zavart volna bárkit is. Nagyon büszke voltam rá!

Mire hazaértünk hullafáradtak voltunk -- ő nem is aludt délután --, és farkaséhesek. Nem volt már időm vagy kedvem fasírtot sütni vacsorára, így csak a bulgurt ettem, ami megbosszulta magát: utána éhes maradtam még, és rengeteget ettem, mire jóllaktam fizikailag és lelkileg is.

Rájöttem, a méregtelenítésem alatti önmegtartóztatás legnagyobb próbatétele eddig nem az édesség hiánya volt (pedig azt hittem), sem a finom húsételek vagy péksütemények (előbbiek néha vágyam tárgyát képezték, de soha nem nagyon komolyan, a péksütik pedig csak az utcán haladtamban tudnak kicsit eltántorítani, mert amúgy sem eszem, és amúgy is vágyom az illat utáni ízre) -- hanem: a friss zsemle/kifli. A gyermeknek vettem, mert fél kiló kenyér nem is fogyna el mostanában. Ahogy megcsapott az az isteni zsemleillat, minden önfegyelmemre szükségem volt, hogy ne harapjak bele, uram bocsá' ne egyek én is egyet. Igaz, a cigivel nem voltam ennyire eltökélt, az utóbbi három napban minden nap rágyújtottam este, egy szálra, de legalább ma elfogyott a doboz is.

A tisztulásom új fázisába értem: tüsszögés és orrfújás, tisztul a tüdőm is. A bőrömről visszahúzódtak a "kiütések", és szerintem szagom sincs már -- legalábbis a többiek nem mondják --, holnap azért elmegyek szaunázni. Mert most tudom összehozni. Ártani nem fog. A pocakom sem volt ma akkora -- azért a tegnapi öt alkalom után fura is lett volna --, és egyáltalán nem volt kemény, nem feszült vagy húzódozott.

Reggeli: zabkása, a szokásos módon

Tízórai: banán

Ebéd: libanoni zöldséges bulgur, a tegnapi szezámos fasírt

Uzsonna: sült sütőtök

Vacsora: libanoni zöldséges bulgur, és mivel éhes maradtam: körte, banán, mazsola-tökmag-napraforgómag keverék, sütőtök

Mérleg: alig 3 liter folyadék, 1 széklet, 1 cigaretta (az utolsó a dobozból).

Különleges álmom volt az éjjel, egy olyan emberről álmodtam, akit ébren, álomban vagy vízióban rengetegszer láttam már - de élőben még nem. Most is homályosan emlékszem csak a külsejére, de biztos vagyok benne, hogy ezer között is felismerném.

Hihetetlenül energikusan ébredtem, és gondolkoztam azon, „mit vegyek be”. Mivel sikerült reggel elmenjek vécére (úgy szakadt ki belőlem, hogy a megkönnyebbülés - bár nem maradéktalanul - még sokáig ott rezgett a szervezetemben), úgy döntöttem, a szódabikarbónát mára kihagyom, aztán meglátom. A pocakom még mindig nagy – lehet, a lilakáposztától is –, de már nem feszült annyira. Ez a nap folyamán úgy alakult, hogy hol jobban, hol kevésbé feszült, de akkora volt, és annyira kemény, hogy több kolléga is észrevette és szóvá tette. A sok ugratás és viccelődés -- amikben élen jártam én is -- között ez valóban érzékeny pont, igazán zavar. Pedig ma rekordszámban mentem nagydologra: öt alkalommal, és mindahányszor mennyiséget is produkáltam. (Plusz szinte folyamatosan ingerem volt menni még, nem túl erősen, de szinte egész nap jelen volt.) A szódabikarbóna tette-e, vagy az csak megindította? -- már sosem fogom megtudni, de nem is érdekes. Második napja van 3 felett a székletem, tegnaphoz egy hétre megkezdem a léböjtöt.

És így szinte napra pontosan húsvétra zárom a méregtelenítés fontosabb etapjait. Húst mondjuk még húsvétkor sem ehetek majd -- úgy emlékszem, legalább 6 hetet kell várni az első állati származékra, de ennek utána kell nézzek majd --, de visszatérhetek majd a "rendes" táplálkozásra. Vagyis nem tudom, mi a rendes, vagyis mi lesz ezután. Rákaptam a kölesre, kuszkuszra, bulgurra, és szeretnék valóban többet enni ezekből. Jó lenne közel ennyi zöldséget-gyümölcsöt is fogyasztani. A kölest még édességnek is el tudom képzelni, pl. lekvárral.

Időnként azért rákívánok egy-egy most tiltólistás ételre, de ha végiggondolom, nem biztos, hogy valóban ennék, ha lehetne.

Reggeli: turmix, zabkása

Tízórai: alma-körte turmix

Ebéd: zöldségkeverék, köles

Uzsonna: cékla-répa turmix

Vacsora: köles, mellé falatozgattam a holnapi vegán fasírtból, libanoni zöldséges bulgurból - desszert: tökmag, napraforgómag, mazsola,, dió (alig bírtam abbahagyni).

Mérleg: 5 széklet - 03. 30-án indul a léböjt kúra.

Kép: m.cdn.blog.hu

Már 4 órakor ki kellett szaladjak pisilni, és ébredéskor nagydolgot is tudtam végezni. Ennek ellenére rettentően feszült a hasam, és újfent 5 hónapos terhesnek néztem ki, annyira fel voltam puffadva, és rettenetesen feszült. Úgy éreztem, eljött az idő az új módszerre. Elkészítettem a szódabikarbónás vizet (2 dl forró vízbe 1 teáskanállal), megittam, majd rá az egy pohár hideg vizet. Éreztem némi mozgolódást, de más nem történt. Akkor, próba cseresznye alapon ráittam a turmixot is. Égzengés, bugyborékok, feszülés, hányinger, vulkánkitörést megelőző morajlás – de semmi. A feszülés viszont rossz közérzetet okozott. Amúgy is lassú volt a reggel, alig haladtam a dolgaimmal, és iszonyatos késéssel indultunk el. Az ajtóban még elkapott egy szomszéd, majdnem egy óra késéssel értem be.

Napok óta mondogatják a kollégák, hogy szörnyű büdös van az irodában, nemcsak a három szobatársam, hanem azok is, akik benéznek hozzánk. Én nem éreztem. Nem tudtunk rájönni, minek lehet romlott? ételszaga?, vagy milyen, mindenesetre rossz. Ma rájöttünk. Nekem. Elkezdett a bőrömön át kipárologni a méreganyag, és reggel észrevettem a tükörben is, hogy a „dekoltázsom” tele van pattanásszerű piros foltokkal.

A has feszülése egész nap végig tartott, annak ellenére is, hogy háromszor mentem vécére, és bár nagy szerepe lehetett benne a káposztának, biztos vagyok benne, hogy nem ez az egyedüli ok.

Estére nagyon megkívántam egy cigit, kimentem rágyújtani. Kezdtem sokallni a számot, de nem volt erőm/kedvem nemet mondani. Engedményt tettem, és bár helytelenítem, a kitűzött célok között nem ez volt az elsődleges. Különben nem esett jól, így meglehetősen dühítő volt, hogy "magam ellen vétettem", és még csak annyira jól sem esett.

Reggeli: turmix, később zabkása (vízzel, mézzel, fahéjjal).

Tízórai: alma-körte turmix.

Ebéd: rizs-quinoa, párolt-dinsztelt lila káposzta, zöldbab, kelbimbó, zöldségkeverék.

Uzsonna: cékla-alma.

Vacsora: mint az ebéd, csak köménymagos kölessel.

Mérleg: 3 széklet.

Kép: eletforma.hu

Álmomban nagyon megterhelő dolgot kellett végezzek, és utána még egy túrára is el kellett induljak. Ott már nagyon fáradt voltam, összeroskadtam. Egy segítő kéz nyúlt értem, és állított fel, hogy folytassam, az egyik kollégám. Érdekes álom volt – érdekel, üzenet volt-e.

Sokkal jobban ébredtem, mint tegnap, jöttek a már szokásos reggeli rutinok, olajjal öblögetés, turmix. Kíváncsi vagyok, ha nem lesz ez a kúra, hogyan fognak indulni a reggelek (ezek nélkül), és főleg: mi marad meg szokásként. Napok óta nem teszek már „zaccot” az aranyeremre, viszont lassan, de biztosan javulgat.

Reggelire megint diót vittem, tízóraira és uzsonnára cékla-alma levet, ebédre kölest és a tegnapi zöldségkeveréket. Vacsorára rengeteget ettem. Megfőztem a másik gyors-zacskó rizs-quinoa keveréket, hozzá olajon hagymát dinszteltem, majd tettem rá lilakáposztát, és mirelit kelbimbót, zöldségkeveréket, zöldbabot, meg fűszereztem. Bár a szerecsendió kissé megszaladt, nem volt érezhető. Nagyon vágytam napok óta a kelbimbóra, de amíg főtt a vacsora, rengeteg nyert káposztát ettem. Nem bírtam abbahagyni. Emberes adagot ettem belőle, aztán belenyaltam a lábosba is. Desszertnek sütőtököt sütöttem mézzel, egy negyednyit megettem, és még a gyermek megmaradt fél körtéje is nekem maradt. Majdnem kidurrantam, de ettem volna még, ha fér. Kellett egy ilyen nap is…

Jót tett a kutyasétáltatás, kicsit lemozogtam ezt a sok mindent, bár újra és újra rácsodálkozom a húsmentesség ezen előnyére: ha teljesen teleeszem magam, akkor sem leszek rosszul, nem tart sokáig, és amúgy sem annyira erős az az elnehezülés.

Fáradt voltam, olvasni sem volt kedvem.

Mérleg: kb. 4 liter folyadék, két széklet.

Tegnap este megnyugodva aludtam el, hogy a rossz érzés természetes és normális dolog, reggel azonban fáradtan (na, nem annyira, mint a kúra előtt, de meglehetősen fáradtan), rosszkedvűen és nehezen ébredtem és keltem. A turmixtól majdnem hánytam, de legalábbis ingerem volt rá egy-két órán keresztül, és elkészülni sem sikerült időben. Nagyon későn indultunk el, viszont, végeredményben, nem sokat késtem.

Reggelire egy maroknyi diót vittem, tízóraira almát. Ebédre a zeller-krumpli pörköltet, a céklát és a rizst, uzsonnára megint alma. Vacsorára megettem a rizs maradékát, hozzá olajon és hagymán zöldséget pároltam sok fűszerrel. Mivel ettem volna még, egy almával zártam az étkezést.

Napközben kétszer tudtam nagydolgot végezni, ami különös örömmel töltött el. Hazafelé találkoztam a Mesteremmel, ő javasolta, hogy a turmix előtt igyak meg két deci, éppen-tudom-inni melegvízben feloldott 1 teáskanál szódabikarbónát, ami majd kipucolja a bedugult beleket. Mivel délután mozgolódást, kutyogást hallottam bentről, várok vele. Különben tényleg úgy nézek ki, mint egy félidős kismama, a hasam még mindig nagyon fel van puffadva. Talán a bedugult belem miatt lehet?

A rosszkedv lassan feloldódott, Om mani padme hum mantrát hallgattam végtelenített változatban, kicsit kipanaszkodtam magam, és miután barátnőm mondta, hogy ma van a boldogság világnapja, végtére is kifejezetten semleges kedvem kezdett lenni. A délután elmélyülős, egyedüllevős volt, mindketten elvoltunk a saját dolgainkkal, magunkban.

Örülnék, ha lassan eljutnék addig, hogy leüljek meditálni.

Mérleg: kb. 4 liter tea, 2 nagyvécé, mérséklődő megtorpanás.

Kép: Éberség blog.

Bár tegnap úgy éreztem, kissé közelebb kerültem a bennem lévő maghoz, az úthoz befelé, a középpont meg is égetett kissé: ma elkövetkezett a mélypont. Az egész hétvége egy, összefüggő álomfolyamszerűség volt, koradélután eszméltem, hogy jön haza a Gyermek, és nem foglalkoztam a lakással. Vasalni kezdtem, ez mindig megnyugtat és kikapcsol, közben egy amerikai akciófilm ment, de csak félig figyeltem oda.

Talán az első pont a leendő voltférjemmel és a gyerekkel történő találkozás volt, annyira rossz energiafelhő vette körül őket, ami a kicsire is ragadt, mint a pókháló. Csak órákkal később tudatosult bennem, hogy a Gyermek hozta magával azokat a borzasztó negatív rezgéseket, amik rám is erősen hatottak. Ehhez jött még a harmadik film, és most már biztosan mondhatom, kicsit belebetegedtem ezekbe a gyönyörű filmekbe. Vagyis a hétvégén valami nagyon furcsa, vagy sok nagyon furcsa történt velem, valami zajlott, de ezt csak éreztem, nem voltam tudatában.

Elgyengültem, rágyújtottam. A cigaretta íze olyan volt, mint mindig hosszú kihagyás után, olyan, mint akkor, gyerekkoromban, a játszótéren. Erős, éles, finom.

Amíg a kicsi ébren volt, a napi rutin vezérelte a tennivalókat – és igen, azért is más egyedül a hétvége, mert olyankor nincs a rutinkényszer, cselekvési szabadság van –, miután elaludt, rám szakadt a rossz érzés. A barátnőm férje érezhette-láthatta ezt, mert úgy kérdezte meg, hogy vagyok, mint aki a vesémbe lát, és jobban belelát, mint én. Talán így is van. Nem is tudtam igazán válaszolni, mert semmi rosszat nem tudtam mondani, de az a valami mégis ott fészkelt bennem. Úgy látszott, érti az egészet.

Kutyasétáltatás közben állt össze: nagyböjt van, és idén a hamvazószerda éppen március elsejére esett, azaz majdnem két héttel korábbra, mint hogy kezdtem a böjtöt. Innentől kezdve először éppen akkor fogyott a hold, amikor elkezdtem a méregtelenítő kúrát, és mára éppen a felénél tart. A nagyböjt a húsvét előtti 40 napos bűnbánati időszak, amelynek lényege az elmélyülés, kiengesztelődés, lemondás. A vallásos gyakorlatok középpontjában a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozatvállalás és a könyörgés áll. Keresve sem találhattam volna alkalmasabb időpontot minderre – és hogy nincsenek véletlenek, öntudatlanul sikerült ezt így időzítenem. „A böjtölés így nem csak a test kezelése, hanem egyfajta pszichoterápia is. Intenzív élményekben lesz részünk, tágul a tudatunk, tisztábban látjuk a fontossági sorrendet az életben, több felelősséget vállalunk magunk iránt. A böjt az önfegyelem fejlesztésének kiváló eszköze és lehetőség a jobb önismeretre. Növeli belső erőnket és ezáltal könnyebben szembe tudunk nézni a mindennapok megpróbáltatásaival. A böjtölő közelebb kerül valódi önmagához, belső valóságához felszínre kerülnek a sokszor elfojtott valódi vágyak, gondolatok.” (meggyogyulsz.com)

Visszatérve a megtorpanásra, az alábbiakat olvastam:

1. „Ezek a távozó méreganyagok felelősek rossz közérzetünkért. Fontos tudnunk, hogy sokszor a tisztulás és a gyógyulás folyamata is kellemetlen tünetekkel jár, de ha tudatosan készülünk rá, lelkileg átérezzük, és nem kudarcnak, hanem a böjt szükséges velejárójának tekintjük, akkor nem zökkent ki zavaró mértékben lecsendesült állapotunkból. A böjt vége felé ahogy testünk, lelkünk egyre inkább felszabadul és újjászületik, egyre inkább átérezzük a belső valónkkal való egységélményt és ez nagyfokú komfortérzettel párosul.” (onmegvalositas.hu)

2. „Visszatekintve átértékelődik bennem ez a nehéz szakasz. Talán még örülhetnénk is ezeknek a tüneteknek, mivel ezek jelzik azt, hogy jól csináljuk. Emlékeztetnek arra, hogy változtattunk valamit az életünkben, kiléptünk a megszokott keretből és ezért nem is lehet mindent ugyanúgy, >izomból< folytatni. Arra kényszerítenek, hogy egy picit megálljunk és tudatosítsuk, hogy mibe is vágtunk bele és mi történik.” (blog.integralakademia.hu)

Végül, úgy érzem, megnyugodtam, és átlendülök a nehéz szakaszon. Bár gyötrődöm néhány problémán, idővel talán azok is megoldódnak.

*

Reggeli: turmix, zabkása mézzel, fahéjjal

Tízórai: körte

Ebéd: fokhagymás sült cékla, zeller-krumpli pörkölt, kurkumás rizs

Uzsonna: eper

Vacsora: kurkumás rizs, dió

Egy széklet.

Kép: nepszava.hu

Alig 7 óra alvás után felébredtem, persze arra, hogy mindjárt bepisilek. Aztán csak késődélelőttig ment az alvás, és már akkor tudtam, hogy igazi lustálkodós nap lesz ebből. Így a reggel is dél körül indult, akkor fogyott el a turmix. Reggelire zabpelyhet készítettem, vízben, mézzel és fahéjjal. A "délelőtt" folyamán kétszer voltam nagyvécén -- de szükség is volt a kompenzálásra és sikerélményre a tegnapi után. "Tízóraira" almát, "ebédre" a tegnapi kölest ettem spenóttal. Az uzsonna már elmaradt, és este-éjjel került sor a vacsorára: fokhagymás sült cékla, kurkumás rizs, és krumpli-zellert pörkölt spenóttal. Egy körtével, kutyasétáltatás után pedig egy almával "fojtottam le".

A nap jelentős része a befelé fordulás, lecsendesülés, "megérkezés magamba" jegyében telt, és az esti mozi erre csak rásegített. A film után nagyot bicikliztem az esti városban, szép idő volt, mentem az ismert utcákon, nem is gondolkoztam, csak éreztem. Az eddigi energikusság, jóllét egyszerre nyugodtsággá változott. Energikus vagyok továbbra is, de már egy másik szinten. Vélhetően itt léptem át a testi szintet, és kezdtem a lelki-spirituális szinten is tisztulni, emelkedni.

Végre elolvastam a könyvet, amin több mint egy hónapja "ültem". Szeretem azt az érzést, amikor a könyvespolcról/könyvtárból kivett könyvek közül próbálok ráérezni, hogy melyikre lenne szükségem. Ezúttal kérdés sem volt, hogy Tolvaly Ferenc El Caminóját veszem le a polcról. 

A mai sikerek: szintlépés: a lelki tisztulás, és három széklet.

Ma volt az első nap, hogy nem keltem annyira könnyen -- de még így is 10 perc alatt kimásztam --, és a reggeli rutin sem volt annyira gyors, mint a hét többi napján. Azért mindenre jutott idő, amit szerettem volna, uzsonnát, ebédet, gyereket, magamat - mindent összekészítettem.

A mai nap jellemző tapasztalata, hogy éhes vagyok. Jelzem, valószínűleg ez nem a gyomorra vonatkozó hiányérzet, sokkal inkább most jelentkezhet, hogy nem cigizem, hogy nem eszem édességet, talán most eszmél a szervezetem, hogy jéééé. Így igyekeztem arra koncentrálni, hogy gyakran akkor is éhséget érzünk, amikor igazából szomjasak vagyunk. Bár a folyadékivással most biztos nincs baj, tudatosítani igyekeztem magamban, hogy éhes nem lehetek. Többé-kevésbé sikerült.

Reggelire a szokásos turmix, egészen kezdem megkedvelni az ízét, még úgy is, hogy mostanában jellemzően csak a gyömbér és a fokhagyma csípőssége és a grapefruit keserűsége dominál. A cégnél reggeliztem, a fél helyett egy egész zacskó kölesgolyó fogyott el. Hamar megettem az alma-körte-fahéj-szegfűszeg turmixot is. Alig vártam az ebédet, a kölest káposztával-salátával. Uzsonnára spenótot és nyers zellert vittem -- okos ötlet volt, hogy nem turmixoltam, hanem rágtam, hosszabb ideig eltartott, és nem is ettem meg mindet. Almával zártam az uzsonnát. Vacsorára olyan kölest készítettem, mint tegnap este -- nagyon bejött --, savanyított káposztát ettem hozzá. Nagyon jól esett a savanyú-sós íz. Nagy adagot ettem, de megint hiányérzetem maradt -- egy kis gyümölcsös müzlit rágcsáltam el, magában. Gondolkoztam a gyümölcsön, vagy a zeller maradékán, de végül nem volt kedvem.

Bár több mint 5 liter folyadékot ittam, "csak" pisilni járok. Úgy értem, máshol nem tapasztalom, hogy ürülne a szervezetemből bármi. Például nem izzadok, pedig a teakeverékben van izzasztó hatású gyógynövény is. Igaz, kb. 2 éve nem használok gyári dezodort, és "házit" is csak akkor, ha nagyon muszáj. Egyik nap beleszagoltam a hónaljamba, ismeretlen szag fogadott, de cseppet sem volt kellemetlen, csak ismeretlen. A bőröm nagyon ki van száradva -- fura, mert nincs nagy szél, és minden nap kenem is. A kezemen kirepedezett, az arcomon csak foltokban. Kenem, saját készítésű gyógybalzsammal, de mintha semmit nem csinálnék.

Bár a két nappal ezelőtti két széklet teljesen fellelkesített, azóta újra megcsappant a produkció, tegnap egy sikerült, ma egy sem. Sebaj, elindulhat még, csak amiatt aggódom, a célkitűzés: ezt a diétát folytatni addig, amíg 3 széklet nem lesz egy nap, majd onnantól még egy hétig, és csak azután következhet a léböjtkúra. Ettől eléggé messze érzem magam. Az aranyerem legalább lassan, de biztosan gyógyul, jót tesz neki a "teazacc". Tegnap este nem tettem fel, reggelre meg is éreztem a hiányát, az apró, kicsi javulás (vagy stagnálás, de nem romlás) elmaradt.

A kedvem változatlanul jó, megingathatatlanul jól érzem magam testileg és lelkileg egyaránt. Sok a tervem, és szabadabban tudok/merek gondolkozni, tervezni is. Nyilván ehhez kellett, hogy kiszélesedjen a tér is (tavasz, meleg, lehetőségek), de elsősorban annak tudom be, hogy ez a kúra kirángatott a "motiválatlan" "apátiából", fáradékonyságból.

Moziban voltam, csodálatos filmet láttam. Lassú volt, gyönyörű, érzékeny. Hazafelé felkapott a szárnyára az a kellemes elszálltságérzés, hogy egy kicsit még ott maradtam. Olvasok, újraolvasok egy könyvet, nagyon lassan haladok vele, elképesztően nem vagyok ráhangolva -- pedig 15 éve rajongtam érte. Várom már, hogy befejezzem, és a többi izgalmas közül kiválasszak egy "haladósabbat". A többivel biztosan nem fogok ennyit elmolyolni.

Minden nap álmodom, de jellemzően nem emlékszem az álmaimra, csak foszlányokra. Mozgalmas álmok, és ahogy összeállnak az emlékdarabok, régi dolgok lezárásai, aggodalmak eltemetése.

Kb. 5 liter folyadék, éhségérzet, széklet nem volt.

Kép: Kapinbogi.hu

Ma már majdnem idegesített, mennyire pörgök. Rajtam a tavaszi zsongás, és ez az energiarobbanás -- az egész világot a keblemre ölelném! Végül is, a célomat szinte el is értem az ötödik napon: nem ébredek nehezen, sőt, 10 perc alatt kipattanok az ágyból, nem vagyok fáradékony, hanem nagyon energikus. Mindennap van székletem, ma egy, rengeteg folyadékot iszom. Fantasztikus ételeket ismertem meg, és eszem is őket, és fogom is, később. Természetesen folytatom tovább a kúrát, mert ha ez van az 5. napon, mi lesz a 30. napon?

Reggel frissen, üdén ébredtem, öblögettem olajjal, elkészítettem a turmixot, már rendszeresen 5 fokhagymával. Reggelire kölesgolyót szerettem volna vinni, de otthon maradt, átszaladtam a munkahelyem melletti boltba. Tízóraira almát és körtét turmixoltam össze fahéjjal és szegfűszeggel - bármennyit meg tudtam volna enni belőle. Ebédre a zöldséges rizottót vittem, a mára szánt adag nem volt elég, legalábbis tudtam volna/akartam még enni, úgyhogy megettem a holnapit is. Délutánra zeller-cékla-krumpli turmix. Estére kölest főztem sóval, borssal, majorannával, lestyánnal, medvehagymával, és vegyes saláta-káposzta válogatást ettem hozzá. Mondanom sem kell, teleettem magam. Jó, hogy a húsmentes ételektől is jóllakom, de nincs az az elnehezedés, és hamarosan újra megkönnyebbül a szervezetem, nem ülepszik-telepszik rám. Kutyasétáltatás után elfeleztünk a gyerekkel két narancsot. Ennék még, de tudom, inkább csak nassolnék. Az lebeg a szemem előtt, gyakran akkor is éhséget érzünk (vélünk érezni), amikor igazából szomjasak vagyunk. És eddig még "csak" 3,5 litert ittam.

Az aranyerem szépen gyógyulgat, de sokkal lassabban, mint jó lenne - remélem, a lassúság mögött viszont nem tiszavirág-eredmény lesz. Kenhetném krémmel, az aranyérkenőcsöt és a Tetrant szoktam váltogatni, de szándékosan nem szeretnék gyógyszertári, kész anyagot használni.

Meditálni, lecsendesülni még nem megy, tegnap este próbáltam szitárt hallgatni, de nagyon idegesített, reggelre az Om mani peme hungot tettem be, a dal már fel-felkapott a szárnyára. Apás hétvége lesz, a terv: mozogni, sok (fizikai) szeméttől megszabadulni, és végre leülni kicsit elcsendesülni. 

Az első reggel a méregtelenítés kezdete óta, hogy nem ébresztőóra kellett keltsen, hanem lehetett aludni, ameddig bírtam – kíváncsi voltam, hogy meddig húzom a lóbőrt, hiszen éppen az állandó fáradékonyság és aluszékonyság volt az egyik ok, amiért belekezdtem. Reggel 8-kor egyszerre ébredtünk a gyermekkel (azt álmodtam, hogy meghalt, és még másik két álmom is volt, de azokra nem emlékszem), 11 óra alvás után, meglehetősen kialudva, frissen, energikusan.

A reggeli olajos szájöblögetés után elkészítettem a reggeli turmixot, és nemsokára el is tudtam menni vécére. Meglepődtem, mert az utolsó nagydolog után kicsivel több, mint fél nap telt el! Takarítani kezdtem, pakoltam, felsöpörtem, felmostam, közben a gyermek kiment az udvarra napozni. 10 óra körül jutott eszembe, hogy elmaradt a reggeli! Bio kölesgolyót kezdtem enni, de egy negyed zacskónál többet nem ettem szerintem.

Levittük a kutyát sétálni, gyönyörű napfényes idő volt, kezdődő meleg. Aztán vissza a sztahanovista zöldségeshez, bevásároltam gyümölcsöt, zöldséget bőségesen, a sarki boltocskában pedig ebédnekvalót.

Amíg főtt a zöldséges rizottó (hidegen sajtolt napraforgóolajon megdinszteltem a hagymát, rátettem a rizst, meg a fagyasztott zöldségkeveréket és zöldbabot), megettünk a lánnyal egy körtét, az előbb vettem, isteni édes.

Ebéd után alvás, alig akartam elaludni, de aztán sikerült, másfél óra múlvára húztam ébresztőt. Mivel a lányt nem sikerült felkeltenem, csak én ébredtem. Uzsonnára céklát és krumplit pároltam, majd turmixoltam össze petrezselyemmel, szőlőmagőrleménnyel és fahéjjal. A felét ettem meg, a másik részét eltettem holnapra.

Benéztünk a városba, mit adnak március 15-én, de már szinte mindenről lemaradtunk. A lány kókadt volt, a játszóterezéshez sem volt sok kedve, így hamar hazafelé indultunk. Alig értünk haza, annyira kellett már pisiljek. Félelmetes, hogy mennyire sokat megyek pisilni. Erős sugarú, a céklától néha pirosas. Ha nem is hinnék a dologban, annyi bizonyos, hogy a vesém át lesz mosva…

Vettem a gyermeknek vacsorára két zsemlét, finom illata volt, és ahogy vágtam bele a kolbászkarikákat, rákívántam, de hamar elmúlt. Van így, néha eszembe jut egy-egy étel, illat, de végül túlleszek rajta. A cigizés komolyan nem jutott eszembe.

Este lefekvés előtt megint el tudtam menni nagydologra!

Kb. 4 liter teát ittam.

Kép: Egészségnővér.com