Az első reggel a méregtelenítés kezdete óta, hogy nem ébresztőóra kellett keltsen, hanem lehetett aludni, ameddig bírtam – kíváncsi voltam, hogy meddig húzom a lóbőrt, hiszen éppen az állandó fáradékonyság és aluszékonyság volt az egyik ok, amiért belekezdtem. Reggel 8-kor egyszerre ébredtünk a gyermekkel (azt álmodtam, hogy meghalt, és még másik két álmom is volt, de azokra nem emlékszem), 11 óra alvás után, meglehetősen kialudva, frissen, energikusan.

A reggeli olajos szájöblögetés után elkészítettem a reggeli turmixot, és nemsokára el is tudtam menni vécére. Meglepődtem, mert az utolsó nagydolog után kicsivel több, mint fél nap telt el! Takarítani kezdtem, pakoltam, felsöpörtem, felmostam, közben a gyermek kiment az udvarra napozni. 10 óra körül jutott eszembe, hogy elmaradt a reggeli! Bio kölesgolyót kezdtem enni, de egy negyed zacskónál többet nem ettem szerintem.

Levittük a kutyát sétálni, gyönyörű napfényes idő volt, kezdődő meleg. Aztán vissza a sztahanovista zöldségeshez, bevásároltam gyümölcsöt, zöldséget bőségesen, a sarki boltocskában pedig ebédnekvalót.

Amíg főtt a zöldséges rizottó (hidegen sajtolt napraforgóolajon megdinszteltem a hagymát, rátettem a rizst, meg a fagyasztott zöldségkeveréket és zöldbabot), megettünk a lánnyal egy körtét, az előbb vettem, isteni édes.

Ebéd után alvás, alig akartam elaludni, de aztán sikerült, másfél óra múlvára húztam ébresztőt. Mivel a lányt nem sikerült felkeltenem, csak én ébredtem. Uzsonnára céklát és krumplit pároltam, majd turmixoltam össze petrezselyemmel, szőlőmagőrleménnyel és fahéjjal. A felét ettem meg, a másik részét eltettem holnapra.

Benéztünk a városba, mit adnak március 15-én, de már szinte mindenről lemaradtunk. A lány kókadt volt, a játszóterezéshez sem volt sok kedve, így hamar hazafelé indultunk. Alig értünk haza, annyira kellett már pisiljek. Félelmetes, hogy mennyire sokat megyek pisilni. Erős sugarú, a céklától néha pirosas. Ha nem is hinnék a dologban, annyi bizonyos, hogy a vesém át lesz mosva…

Vettem a gyermeknek vacsorára két zsemlét, finom illata volt, és ahogy vágtam bele a kolbászkarikákat, rákívántam, de hamar elmúlt. Van így, néha eszembe jut egy-egy étel, illat, de végül túlleszek rajta. A cigizés komolyan nem jutott eszembe.

Este lefekvés előtt megint el tudtam menni nagydologra!

Kb. 4 liter teát ittam.

Kép: Egészségnővér.com