Advent negyedik vasárnapja is elmúlt, minden bizonnyal sorakoznak az ajándékok a bevásárlólistákon, esetleg a szekrények mélyén; legalább fejben alakul a karácsonyi menü; és olyat is ismerek, akinél már áll a feldíszített fa.
Az ünnepekre készülődést sokaknál meghatározzák a családi hagyományok és elvárások – néha azonban érdemes felülvizsgálni azokat: manapság, napjainkban is korszerűek, kényelmesek, vágyottak, betarthatók és hasznosak-e.
Ebben az írásban az ünnephez kapcsolódóan három megfontolásra, esetleg átalakításra megérett kérdést szeretnék körüljárni azzal a tapasztalattal, hogy mindezeket sokkal egyszerűbb megvalósítani, mint gondoljuk.

II. rész – Ajándékozzunk – de mit?

Szeretem a karácsonyi vásárok hangulatát, a hideg forgatagot, némi meleg teával, esetleg forralt borral, végigjárni a kézműves és egyéb árusok kirakott portékáit. Gyönyörű holmik, fantasztikus ajándékötletek sorakoznak a standokon – és nagy csapda is, amely azonban nem csak a karácsonyi vásárok áruira vonatkoznak.
Az ünnepi időszakban végigvesszük a családtagokat, barátokat, ismerősöket, kollégákat, üzleti partnereket, gyermekünk tanárait, szakköreinek vezetőit, szomszédot… a sor végtelen, a pénztárca, az ötletek végesek.
Első lépésként érdemes optimalizálni a listát. Mindenkinek szokás valamivel kedveskedni – de járjuk körül a kérdést: „mindenkinek” „szokás” „valamivel”. Ki az a mindenki? A mindenkibe valóban bele kell-e tartozzon a Juci néni, mert a másodunokatestvérem keresztanyja; a nem-szeretett kollégánk; a mindig akadékoskodó és kellemetlen üzleti partnerünk; a folyton utánunk leskelődő szomszédunk? Gondoljunk bele, az, akit megajándékoznánk, valóban annyira közel áll a szívünkhöz, hogy megajándékozzuk? Esetleg ő várja, elvárja vagy szeretné, hogy megajándékozzuk? (És ha így van, ez az ő kívánsága, vagy a mienk is?) Valóban olyan a viszonyunk, hogy szóba kell kerüljön, hogy adnánk neki valamit? Mennyiben vélt/valós társadalmi/családi/stb. elvárás/megfelelési vágy/kényszer, hogy adjunk valamit? Ha „mindenkinek” ajándékozni szeretnénk valamit, mi emeli ki közülük azt, aki valóban fontos számunkra? A gondolatébresztő kérdések talán segítenek lerázni olyan láncokat, amelyek régóta fojtogatnak, nyűgöt és problémát okoznak – elengedésük megkönnyebbülést okoz.
Azoknak, akik átestek az első rostán, már csak az a kérdés maradt: mit adjunk? Személy szerint imádok ajándékot adni: kifigyelni, mire vágyik, esetleg nyomozni, észrevétlenül kikérdezni, meglesni, megtervezni, megszerezni, megszervezni, titkolózni, odaadni, nézni az örömöt. Számomra ezt jelenti az ajándékozás. Ajándékozni olyan dolgot szeretek, aminél majdnem biztos vagyok benne, hogy „eltaláltam, hogy éppen erre vágyott”. Ennél fogva nagyon kevés olyan ember van, aki annyira közel áll hozzám, hogy ezt valóban meg tudom tenni, vagy érdemes ezzel bajlódni. Azért, hogy adjak valamit, már régen nem szoktam ajándékozni.
Legjobb az az ajándék, amit a fogadó fél nem venne meg magának – tartja a mondás, az ilyen meglepetés tehát valóban jó pillanatokat eredményez. Amikor azonban ötletünk sincs arra, hogy mégis mit adjunk, nem biztos, hogy az a legcélszerűbb, ha végigjárunk jó pár boltot – és veszünk: valamit, aminek még mi sem tudjuk, hogy lesz-e haszna, örül-e a másik. Ezekkel adunk valamit, amit a fogadó fél jó esetben tovább tud adni, rosszabb esetben előbb-utóbb kidobja. „Az ünnepi szezonban több műanyag hulladék keletkezik, mint az év bármely szakában, aminek nagy része hulladéklerakókba kerül vagy elégetik. Mindez borzalmas pénz, erőforrás és energiapazarlás.” [1]
Ha már mindenképpen adni szeretnénk, mégsem tudjuk, mit, válasszunk hasznos dolgokat! Elcsépeltnek és olykor sértőnek tűnik a zokni, törülköző, tusfürdő – hasznosság szempontjából azonban mégis telitalálat. Nem hagy mély nyomot a másikban (legfeljebb megbántottságot), ám ha megfelelőt választottunk, biztos, hogy fel-/elhasználódik, és nem termelünk vele felesleges szemetet, nem okozunk bosszankodást, mert haszontalan dolgokat kell ide-oda pakolászni, vagy több-kevesebb lelkifurdalással kidobni vagy továbbajándékozni. A hasznos, felhasználható ajándékok kitalálásának pedig csak a képzeletünk szabhat határt – ám ehhez is ismernünk kell a másik felet, legalább annyira, hogy megfelelőt válasszunk.
Rendkívül hasznos ötlet (közös) élmény ajándékozása is. Számomra részben ide tartozik az utalvány átnyújtása is: a vásárlási kupon megadhatja a válogatás örömét, amikor a megajándékozott azt választ ki a megadott értékben, amit ő valóban szeretne (könyvet, ruhát, filmet stb.), így nem lehet mellé lőni. Adhatunk masszázs-, wellness-, vagy edzésbérletet, kedvenc újságjának előfizetését is. De bármilyen más élményre való meghívás is hatalmas örömet okozhat – és lehet telitalálat. Elég egy kupont írni egy közös állatkerti sétára, amikor mindenkinek megfelel az időpont, válaszhatunk mozi-, koncert- vagy színházjegyet, közös kirándulást, vásárlást – ami mindkét félnek hasznos, kellemes, örömteli időtöltést, közös élményt nyújt. Ez utóbbi ötletek még egy szempontból nagyon hasznosak: nem termelnek felesleges szemetet, amely – különösen a karácsonyi időszakban – extra terhelést jelent Földünknek.

III. Ajándékozzunk – de mibe?

„Ami pedig még sokkolóbb, hogy karácsonykor mintegy 250 ezer tonnányi csomagolási hulladék végzi a szemétben.” [2]
„Decemberben pedig kiugróan, mintegy 10-15 százalékkal is megnőhet az átlagos papírfogyasztás, míg az újrahasznosítási ráta alig éri el a 65 százalékot.” [3]
„A csomagolópapírok többsége csak egyszeri használatra alkalmas, de legfeljebb egy alkalommal újrahasznosítható, mielőtt a kukában végzi. Újrafeldolgozásuk több szempontból is problémás, mivel az olcsó, vékony papír rostjai miatt eleve kevéssé alkalmas rá, ráadásul a szervetlen eredetű festékanyagok és a műanyagrészecskék miatt a bomlásuk is nagyon lassú folyamat.” [3]
És mindez számokban:
* egy tonna papír előállításához kb. 6 felnőtt méretű fa feldolgozására van szükség [3]
* az Egyesült Királyságban évente több 300.000 tonna azaz kb. 100.000.000 tekercs csomagolópapírt használnak fel (ez 365.321 km; ez majdnem akkora, mint a Föld–Hold-távolsága [384.400 km]; ez az Egyenlítő hosszának kilencszerese!; ekkora mennyiséggel 260.000-szer körbe tudnánk tekerni a Big Bent), ennek több mint 25%-a kerül a kukákba [2]
* az ünnepi szezonban Kanadában az egy főre eső hulladék mennyisége eléri az 50 kilogrammot [4]
* ha minden család csupán két ajándékot csomagolna újrahasznosított anyagba az Egyesült Államokban, már 45.000 futballpályányi papírt spórolhatnánk meg [4]
* az Eurostat adatai szerint az EU-ban 2007–2016 között a papír és a karton volt a fő csomagolási hulladék; 2016-ban 35.400.000 tonna [2]
* a magyarok egyénenként egy 2014-es felmérés szerint évente fejenként kb. 95 kg papírhulladékot termelnek, amelynek felét a csomagolóanyagok – főleg a vásárolt termékek borítása és a karácsonyi díszpapírok – teszik ki (termékek borítása, csomagolás) [2] [3]

Sokakat elriasztanak a számok, mégsincs ötletük arra, mivel válthatnák ki a – különben nagyon szépen elkészített – csomagolópapírt, másokat pedig a megszokásoktól való eltérés riaszt el. Hiszem, hogy szükséges a szemléletváltás, mert csak így vehetjük elejét a mértéktelen pazarlásnak – hiszen a csomagolóanyagok „üzlete” semmi egyéb, mint pazarlás. „Elsőre talán apróságnak tűnhet a csomagolópapír kiváltása karácsonykor, de higgyük el mégis, ez hatalmas előrelépést jelent az év végi környezetterhelés csökkentésében. Igenis rajtunk áll, mennyi hulladékot termelünk, ahogyan az is, hogy bolygónk egészségéért hajlandók vagyunk-e cselekedni” [4]
És mégis mivel?
Áthidaló megoldásnak tűnhet az ajándéktasakok újra- és újrafelhasználása, ezek azonban – papírból lévén – nem bírják különösképpen a terhelést, és hamar megkopnak, elszakadnak, meggyűrődnek.
Számtalan ötletet találni újrahasznosító csoportokban, most mások ötleteiből szemezgetve: vannak, akik karácsonyi tasakokat, zsákokat rendszeresítenek, mások egyszerűen pokróc alá teszik a meglepetést a gyerekeknek, és az alatt kell kitapogatni, majd megtippelni, végül előhúzni az ajándékot. Vannak, akik az otthon talált papírt hasznosítják újra, és a használt felével befelé csomagolják a meglepetéseket (így a külsejét tetszés szerint lehet díszíteni), megint mások már kidíszített papírdobozokat vesznek elő újra és újra. Jól mutathat az újságpapír-borítás is.
Nekünk a textilanyag vált be. Pár évvel ezelőtt karácsonyi mintájú textilanyagot vettünk, többfélét is, hozzá színes szalagokat. Évről évre ezekbe csomagoljuk most már a karácsonyi meglepetéseket, amelyet a kislányom is üdvözölt: nagyon elhivatott környezetvédő, és minden alkalmat megragad Földünk megóvása érdekében. Számára nemhogy elfogadható volt a váltás, hanem megfelelő fogadtatásra is talált. A papírhoz képest kissé máshogy kell csomagolni bele, ám könnyen alakítható az anyag is, a színes szalaggal átkötve pedig kifejezetten mutatós.

Az I. rész a https://meregtelenitemacsaladot.blog.hu/2021/12/13/gondolatok_karacsony_kozeledtevel_i_resz linken érhető el.

Felhasznált források
[1] Újrahasznosításra sürgetik a briteket karácsonykor. 2019. 11. 21. origo.hu
[2] 250 ezer tonna csomagolási hulladék végzi karácsonykor a szemétben. 2019. 12. 08. igenyesferfi.hu
[3] A csomagolópapír nem menő! – Évente 95 kilogramm papírt dobunk ki. 2020. 12. 07. vous.hu
[4] Legyen papírmentes a karácsony! 2018. 12. 03. ng.24.hu

Képek: Leonardoshop.hu,  Esemenymenedzser.hu, Emlekekore.hu, Meglepkek.hu, Index.hu, Twitter, Etsy.com, Csomagolasmenedzsment.info, Femina, ZöldElla blogja, doranatura.hu, anapfenyillata.hu