Éltem a tavaszra már menetrendszerűvé váló karantén – home office – home school háromszögben, a lehetőségek szerinti legtöbb szabad levegőn tartózkodással – és a holnap-majd-elkezdek-futni magamnak tett ígéretével, amikor egyszerre arra figyeltem fel, hogy a szervezetem leadja a szokásos jelzéseket: rosszul alszom, gyakran fáj a fejem, pattanások és egyéb bőrproblémák jelentkeztek, büdösen izzadok, fáradt vagyok és nyűgös, székletproblémáim akadnak. A körülöttem lévők a vírusra gyanakodtak – a megnyugtatásukra megcsináltattam a tesztet. Nekem nem volt kérdés, hogy nem Covid a bajom, hanem a testem kéri, könyörög, hogy csináld már. A tavaszi tisztítókúrát.

Évek óta nem ettem annyi húst, mint az utóbbi fél-háromnegyed évben (korábban hetente-kéthetente egyszer fogyasztottam, amúgy vega-vegán étrenden voltam), aminek következtében már nem vagyok annyira csontsovány – a rengeteg hús viszont rossz hatással van rám: rosszabb az anyagcserém, elnehezült és fáradt vagyok, kedvetlen. Ráadásul korábban tudtam, mennyi vegán/vega ételtől lakom jól, és mivel eszem degeszre magam – a hús mindent felborít számomra, mert később „érkezik le” a hasamba, így amikor úgy érzem, hogy jóllaktam, már régen „degeszre ettem magam”. Magamhoz képest több cukrot is ettem, és úgy egyáltalán, nagyon nem figyeltem oda, hogy mi kerül be. Évek óta először az utolsó tisztítókúra óta nagyon félvállról vettem a táplálkozást.

Talán emiatt is van, hogy idén valahogy minden más. Tudom, hogy neki kellene álljak – de nincs motivációm, lelkesedésem, hiányzik az elhatározás és az a keménység, amivel tudom, hogy aztán nemet mondok arra, amire kell. Nincs kedvem hozzá. Nem akarom. – Ám jönnek, erősödnek, állandósulnak a testi jelzések. Bele sem merek gondolni, hogyha most így jelez a testem, mi történne a következő fél évben, amíg lehetségessé válna a következő tisztítókúra. – Képtelennek és erőtlennek érzem magam az önmegtartóztatáshoz, és igen, a hús elhagyására. Elképzelhetetlennek tűnik: éppen nekem! Aki tudja, hogy lehet, sőt mennyire jól lehet élni nélküle. – Csakhogy tudom, ha végre elkezdem, és átvergődöm magam az első néhány napon, elkezdődik a tisztulás, jobban leszek, feldobottabb, és aztán már a jó érzés, jobb érzés visz előrébb, tovább. – Szükségem van rá, érzem. Kell. Jobb lesz. Meghálálja a testem. Megkönnyebbül. – De akkor megint elindul a mókuskerék: tudom, hogy neki kellene álljak, de nincs…

A tegnapi bevásárlás előtt végül is eldöntöttük a párommal, hogy akkor kezdem. Támogat, nézi a vergődésem, és ismer. Talán most jött meg a kezdő löket. Meg az, hogy éppen nem menstruálok, és telihold van, tehát fogyó holdnál kezdem. Most – vagy már csak ősszel.

Az első pár napban ráhangolódás: ma és a következő pár napban elhagyom a húst és minden állati terméket (kivéve a mézet) és a kenyeret. Ma este már elkezdem inni a gyógyteakeveréket, és a reggeli citromos vízből is lassan reggeli turmix lesz. Ma masszázson voltam, a hétvégén kint leszünk a szabad levegőn.

Aztán, remélhetőleg, csak átbillenek ezen a nyögvenyelős kezdeten…

Képek forrása: 

https://www.lifestylexpress.hu/wp-content/uploads/2018/01/1414102370-tips-entrepreneurs-healthy-road.jpg

https://www.facebook.com/csakakezdetnehez/