Ma volt az első nap, hogy nem keltem annyira könnyen -- de még így is 10 perc alatt kimásztam --, és a reggeli rutin sem volt annyira gyors, mint a hét többi napján. Azért mindenre jutott idő, amit szerettem volna, uzsonnát, ebédet, gyereket, magamat - mindent összekészítettem.

A mai nap jellemző tapasztalata, hogy éhes vagyok. Jelzem, valószínűleg ez nem a gyomorra vonatkozó hiányérzet, sokkal inkább most jelentkezhet, hogy nem cigizem, hogy nem eszem édességet, talán most eszmél a szervezetem, hogy jéééé. Így igyekeztem arra koncentrálni, hogy gyakran akkor is éhséget érzünk, amikor igazából szomjasak vagyunk. Bár a folyadékivással most biztos nincs baj, tudatosítani igyekeztem magamban, hogy éhes nem lehetek. Többé-kevésbé sikerült.

Reggelire a szokásos turmix, egészen kezdem megkedvelni az ízét, még úgy is, hogy mostanában jellemzően csak a gyömbér és a fokhagyma csípőssége és a grapefruit keserűsége dominál. A cégnél reggeliztem, a fél helyett egy egész zacskó kölesgolyó fogyott el. Hamar megettem az alma-körte-fahéj-szegfűszeg turmixot is. Alig vártam az ebédet, a kölest káposztával-salátával. Uzsonnára spenótot és nyers zellert vittem -- okos ötlet volt, hogy nem turmixoltam, hanem rágtam, hosszabb ideig eltartott, és nem is ettem meg mindet. Almával zártam az uzsonnát. Vacsorára olyan kölest készítettem, mint tegnap este -- nagyon bejött --, savanyított káposztát ettem hozzá. Nagyon jól esett a savanyú-sós íz. Nagy adagot ettem, de megint hiányérzetem maradt -- egy kis gyümölcsös müzlit rágcsáltam el, magában. Gondolkoztam a gyümölcsön, vagy a zeller maradékán, de végül nem volt kedvem.

Bár több mint 5 liter folyadékot ittam, "csak" pisilni járok. Úgy értem, máshol nem tapasztalom, hogy ürülne a szervezetemből bármi. Például nem izzadok, pedig a teakeverékben van izzasztó hatású gyógynövény is. Igaz, kb. 2 éve nem használok gyári dezodort, és "házit" is csak akkor, ha nagyon muszáj. Egyik nap beleszagoltam a hónaljamba, ismeretlen szag fogadott, de cseppet sem volt kellemetlen, csak ismeretlen. A bőröm nagyon ki van száradva -- fura, mert nincs nagy szél, és minden nap kenem is. A kezemen kirepedezett, az arcomon csak foltokban. Kenem, saját készítésű gyógybalzsammal, de mintha semmit nem csinálnék.

Bár a két nappal ezelőtti két széklet teljesen fellelkesített, azóta újra megcsappant a produkció, tegnap egy sikerült, ma egy sem. Sebaj, elindulhat még, csak amiatt aggódom, a célkitűzés: ezt a diétát folytatni addig, amíg 3 széklet nem lesz egy nap, majd onnantól még egy hétig, és csak azután következhet a léböjtkúra. Ettől eléggé messze érzem magam. Az aranyerem legalább lassan, de biztosan gyógyul, jót tesz neki a "teazacc". Tegnap este nem tettem fel, reggelre meg is éreztem a hiányát, az apró, kicsi javulás (vagy stagnálás, de nem romlás) elmaradt.

A kedvem változatlanul jó, megingathatatlanul jól érzem magam testileg és lelkileg egyaránt. Sok a tervem, és szabadabban tudok/merek gondolkozni, tervezni is. Nyilván ehhez kellett, hogy kiszélesedjen a tér is (tavasz, meleg, lehetőségek), de elsősorban annak tudom be, hogy ez a kúra kirángatott a "motiválatlan" "apátiából", fáradékonyságból.

Moziban voltam, csodálatos filmet láttam. Lassú volt, gyönyörű, érzékeny. Hazafelé felkapott a szárnyára az a kellemes elszálltságérzés, hogy egy kicsit még ott maradtam. Olvasok, újraolvasok egy könyvet, nagyon lassan haladok vele, elképesztően nem vagyok ráhangolva -- pedig 15 éve rajongtam érte. Várom már, hogy befejezzem, és a többi izgalmas közül kiválasszak egy "haladósabbat". A többivel biztosan nem fogok ennyit elmolyolni.

Minden nap álmodom, de jellemzően nem emlékszem az álmaimra, csak foszlányokra. Mozgalmas álmok, és ahogy összeállnak az emlékdarabok, régi dolgok lezárásai, aggodalmak eltemetése.

Kb. 5 liter folyadék, éhségérzet, széklet nem volt.

Kép: Kapinbogi.hu