Már 4 órakor ki kellett szaladjak pisilni, és ébredéskor nagydolgot is tudtam végezni. Ennek ellenére rettentően feszült a hasam, és újfent 5 hónapos terhesnek néztem ki, annyira fel voltam puffadva, és rettenetesen feszült. Úgy éreztem, eljött az idő az új módszerre. Elkészítettem a szódabikarbónás vizet (2 dl forró vízbe 1 teáskanállal), megittam, majd rá az egy pohár hideg vizet. Éreztem némi mozgolódást, de más nem történt. Akkor, próba cseresznye alapon ráittam a turmixot is. Égzengés, bugyborékok, feszülés, hányinger, vulkánkitörést megelőző morajlás – de semmi. A feszülés viszont rossz közérzetet okozott. Amúgy is lassú volt a reggel, alig haladtam a dolgaimmal, és iszonyatos késéssel indultunk el. Az ajtóban még elkapott egy szomszéd, majdnem egy óra késéssel értem be.

Napok óta mondogatják a kollégák, hogy szörnyű büdös van az irodában, nemcsak a három szobatársam, hanem azok is, akik benéznek hozzánk. Én nem éreztem. Nem tudtunk rájönni, minek lehet romlott? ételszaga?, vagy milyen, mindenesetre rossz. Ma rájöttünk. Nekem. Elkezdett a bőrömön át kipárologni a méreganyag, és reggel észrevettem a tükörben is, hogy a „dekoltázsom” tele van pattanásszerű piros foltokkal.

A has feszülése egész nap végig tartott, annak ellenére is, hogy háromszor mentem vécére, és bár nagy szerepe lehetett benne a káposztának, biztos vagyok benne, hogy nem ez az egyedüli ok.

Estére nagyon megkívántam egy cigit, kimentem rágyújtani. Kezdtem sokallni a számot, de nem volt erőm/kedvem nemet mondani. Engedményt tettem, és bár helytelenítem, a kitűzött célok között nem ez volt az elsődleges. Különben nem esett jól, így meglehetősen dühítő volt, hogy "magam ellen vétettem", és még csak annyira jól sem esett.

Reggeli: turmix, később zabkása (vízzel, mézzel, fahéjjal).

Tízórai: alma-körte turmix.

Ebéd: rizs-quinoa, párolt-dinsztelt lila káposzta, zöldbab, kelbimbó, zöldségkeverék.

Uzsonna: cékla-alma.

Vacsora: mint az ebéd, csak köménymagos kölessel.

Mérleg: 3 széklet.

Kép: eletforma.hu