Megint rászundiztam az ébresztésre, elég későn ébredtem, viszont kipihenten, jókedvűen. A meditáció sem maradt el, vártam már, és tervezgettem, hogy hol, mikor, mire. Turmix, reggeli rutinok, indulás.

A hasam akkora, mint egy hathónapos kisma-máé, gyakran kapom magam, hogy – a feszü-lést enyhítendő – ugyan-azokkal a mozdulatokkal simogatom is, mint an-nak idején a gyermeket. Az izzadás megmaradt, az állandó pukizás is, és én is érzem magamról, hogy tetőtől talpig büdös vagyok. Képzelem, mit érezhetnek a kollégáim – nem irigylem őket. Nekik ugyanis nincs választásuk… A napokban megint szóba került, mondták, hogy folyamatosan büdös vagyok, van, aki ezért áll meg az ajtóban csak, és nem jön beljebb. Mert a szobába azért „beáll”, legalábbis megáll a szag, hiába szellőztetünk sokszor. Engem az izzadás szaga zavar, teljesen más szagú is, mint szokott, és olyankor is jön, amikor egyébként nem szokott. Évek óta nem használok dezodort, de most néha elgondolkozom rajta, hogy kellene. Érdekes, hogy estére a ruhákon annyira nem érzem, hogy megmaradna.

Sokat dolgoztam, hatékony voltam, haladtam is, de délutánra egyre jobban kezdtem elfáradni. Összeszedtem a gyermeket, és elindultunk hazafelé. Ide-oda beszaladtunk még (ruhabolt, barátnő boltja a sarkon, biobolt, zöldséges, kisbolt), majd végre hazaértünk. Egy cigim maradt csak, már nagyon vágytam rá, hazaérve el is szívtam. Tudtam, hogy rágyújtanék még, de a fizetésig ez már nem fér bele.

Együtt kezdtünk főzni, először az almás kölespudingnak álltam neki – alkalmazva a helyi viszonyokra. Azaz, a tortaformát nem kentem ki vajjal, mert úgy döntöttem, nincs rá szükség. Kölespehely helyett zabpelyhet tettem a formába, rátettem a mézet. Almából elég volt kettő, így is két rétegben került a tálba, a rétegek közé tettem a fahéjat (citromhéjat nem) és a mézet. Rátettem a zabpelyhet a tetejére. A sót elkevertem 2 dl rizstej( maradéká)ban és vízben, és beleöntöttem a tortaformába. Ami kifolyt belőle. Rosszul csatoltam össze. Majdnem elsírtam magam. Aztán elővettem egy jénai tálat, és áttoltam bele az egészet. Meglehetősen jól egyben maradt, és idomult a jénai formájához. Ráöntöttem egy liter vizet, és betettem a sütőbe. Egy óra alatt szépen megsült. A teteje kicsit száraz maradt, viszont finom lett. És el tudtam képzelni, hogy valódi tehéntejjel (ami elég zsíros) valóban kevésbé száraz, és az íze is más lehet. Nemsokára azt is próbálom, most marad ez a változat.

Sokat gondolkozom azon, hogyan fogok étkezni ezután. Úgy döntöttem, a vegetáriánus vagy vegán irány lesz a cél, bár a tojás és tejtermékek hiánya megnehezítené az utánétkezést és a főzést-sütést is. Lehet, hogy azok mennyiségét csökkentem, de eszem tejterméket-tojást. Süteményekben hasonlóképpen, de mindenképpen cél, hogy a gyermek az ilyen süteményeket is megszeresse.

Amikor a süteményt beraktam sülni, kikevertem a fasírtot, annak úgyis fél óra kell, hogy összeálljon. Aztán főztem a krumplit, hogy egyszerre tudjam sütni a fasírttal. Közben nagyon megégettem az ujjam, az átmelegedett fadeszkával. Nem is tudtam, hogy egy fadeszka ennyire meleg tud lenni… Bosszús lettem ettől is, fájt nagyon, ráadásul hátráltatott. Átfutott rajtam, mi lehet az üzenete, de az ezen való gondolkodás csak idegesített volna, hagytam. Később bekentem a saját készítésű gyógybalzsammal, mire hazaértünk a kutyasétáltatásból, szinte rendbe is jött, pedig majdnem 3 cm-s átmérőjű hólyag nőtt rajta.

A vacsora jól sikerült, nagyon jóllaktunk. Levittük a kutyát, és már feküdtünk is, még az esti mese is elmaradt.

Reggeli: turmix + zabpehely

Tízórai: körte

Ebéd: bableves

Uzsonna: alma

Vacsora: fasírt, jégsaláta, főtt-sült krumpli, almás zabpehelytorta

Mérleg: 3 liter tea, 2 széklet, 1 cigi

Kép: http://paleolitetelrendeles.hu