Valamikor hajnalban kiszaladtam pisilni, aztán még vissza tudtam aludni, és a gyermek danolászása ébresztett fél 9 körül. Persze a reggeli ébredés (ti. kikelés) megint elhúzódott, de hát szombat van, belefért... A tegnapi vécézési sikertelenség (egy alkalom) arra sarkallt, hogy újra szódabikarbónához nyúljak, de még mindig csak egy kanállal tettem a vízbe. Nagyon rosszulesett meginni. Zuhanyzás után megszavaztam még a turmixot is, a kettő együtt iszonyú mozgolódást eredményezett, majdhogynem mint egy magzat. Készítettem a reggelit, amikor mennem kellett, valósággal kiszakadt belőlem. Megkönnyebbülés volt! A mozgolódásból azonban úgy éreztem, még korántsincs vége.

Délelőtti program gyanánt elbicikliztünk a víztoronyig, majd felmásztunk rá. Ez rengeteg lépcsőt jelentett. Féltem kicsit, hogy mit csinálok, ha a tetején jönne rám a futhatnék, de végül egy állandó és kellemetlen mindjárt-mennem-kell-érzésen kívül más nem jelentkezett.

Az időt kicsit elhúztuk, az ebédet rekordidő alatt raktam össze, és isteni finom lett. Közben a leányzó aludt, majd elvittem egy szülinapi zsúrra. A terv az volt, hogy beadom, én pedig elmegyek szaunázni, de végül olyan jól elbeszélgettem a többi anyukával, hogy ezt elengedtem. Egyáltalán nem éreztem kísértést a tortaevéshez, ami külön büszkeséggel töltött el.

Elfáradtunk, így az estét gyorsan zártuk. Én még levittem a kutyát, de tíz körül én is lefeküdtem. Olvastam még pár oldalt a Caminóból, de hamar elnyomott az álom.

Reggeli: zabkása.

Tízórai: banán.

Ebéd: főtt és petrezselymes olajban sült krumpli, libanoni zöldséges bulgur, szezámmagos fasírt, párolt lilakáposzta.

Uzsonna: kimaradt

Vacsora: zabkása, körte.

Mérleg: 2 széklet, nagyon kevés folyadék.

Kép: http://www.mindenok.hu