Kevésbé ébredtem könnyen, és kevésbé esett jól az étolajas öblítés, mégis jól indult a reggel. Korábban fél-, háromnegyed-, sőt néha egy órát is eltartott, mire kikeltem az ágyból. Ma könnyebben ment, pedig 5-re húztam ébresztőt. A reggeli turmix is jobban ízlett tegnap – de az íze fel is ébresztett.

Reggelire – már a munkahelyemen – zabpelyhet áztattam vízben, fahéjat, szegfűszeget és kurkumát tettem hozzá – ez utóbbi megszaladt kicsit, nem esett jól az íze, félretettem. A délelőtt folyamán aztán kezdtem ráébredni, miért fontos a napi ötszöri étkezés, éhes lettem, de máshogy-éhes, mint egyébként. Reggel pároltam céklát, zellert, sárgarépát, 20 perc után leturmixoltam őket vízzel. Tízórainak szuper volt, el is telített. Az ebéd a tegnapi barnarizs-quanoa és brokkoli maradéka, kevésnek bizonyult, délután megettem a maradék cékla-répa-zeller turmixot. Napközben elfogyott kb. 2,5-3 liter tea, otthon még ittam hozzá két csészével.

A nagy szám az első széklet, ami sokáig feszítette a gyomrom – úgy nézek ki, mint egy háromhónapos kismama –, aztán délután kidübörgött belőlem. A hiányát, a kiszakadását órákig éreztem még. Az esti kutyasétáltatásnál kutyorogni kezdett a gyomrom, bepánikoltam a lehetőségtől. A hirtelen jött félelem meglepett: miért ne távozhatna, ami nem odavaló? Bevillant, hogy mennyi lelki dolog maradt így bennem, és mennyi tárgy úszta meg hasonlóképp a szelektálást…

Hazafelé megcsináltattam a biciklim fékjét – pluszban nem sportolok a kúra alatt, de a napi kétszeri kutyasétáltatás és a bicikivel közlekedés megmaradt –, a szerelő srác mély vallásossága elborzasztott. Az a térítő fajta Isten gyermeke, aki minden jót neki tulajdonít, és minden rosszat bárányalázattal visel Tőle. Itt-ott talán félre is értelmezte az isteni szándékot, kicsit melletverős, kérkedős vallásos, szeretetet és megbocsátást hirdetve, meg az ő megtérését. Nekem ez sok, őszintétlen, hiteltelen. Buddha tanításai jutottak eszembe: tapasztald meg saját magad, ne fogadj el kész válaszokat. Ez a fiú, nyilván, ezzel nem tudott volna mit kezdeni.

Estére fáradt voltam, de máshogy, kellemesebb, viselhetőbb fáradtság volt. Kuszkuszt ettem, sóval-borssal, lestyánnal-medvehagymával, és nyert spenótot.

Vágytam egy cigire késő délutántól, és bár megszavaztam magamnak, örömmel vettem, hogy mégsem jutottam ki a folyósóig. A csoki- vagy édességhiány hasonlóképp, bár némiképp erősebb.

Ízlelgettem, miket szeretnék leírni, de már nincs kedvem. Nyolc percem maradt, hogy kilencig ágyba kerüljek.