Legutoljára tavalyelőtt készítettem bodzaszörpöt, az előző évben, az esküvőre készülve, elmaradt. Most a bodza mellett akácvirágot is szedtünk, és kétféle szörp került a hűtőbe. Számomra az akác volt a nagy újdonság: hasonló íze van, mint a méznek. Mézédesnyár-íze van.

Gyerekkorom óta mindig elnevezem a nyarakat: egyszer-egyszer beleszagolva a levegőbe egy-egy gyümölcs illata valahogy kirí: körteillatú nyár, barackillatú nyár, almaillatú nyár. Az akácvirágszörp valahogy e nyárillatok íze. Édes, már-már émelyítő (de nem az), inkább mézszerű.

Igazság szerint így, egymás után, sokkal könnyebb volt elkészíteni is. A bodza- és akácvirágokat külön-külön üvegekbe tettem. Mindig meglep, mennyire sok belefér egy üvegbe. Az akácvirágot le kell szedni a fürtről, és csak a virágot használjuk fel, azt is alaposan meg kell nyomkodni, hogy tényleg megtöltse az üveget.

A virágok mellett 5-6 citromkarika is került az üvegbe. Végül az egészet leöntöttem cukorsziruppal. Az eredeti receptben úgy találtam, 1 liter vízben kell 1 kg cukrot felforralni, de biztos voltam benne, hogy ez túl édes lesz. Éppen ezért 2,5 liter vízben oldottam fel 2 kg cukrot, de nekem még így is sok – az extrémen édesszájú férjemnek ízlik –, legközelebb megpróbálom még kevésbé töményre főzni.

Fedővel vagy kistányérral kell letakarni, így valamennyit tud lélegezni, de mégsem megy bele semmi.

Három napig állni hagytam, időnként megkavargatva. A harmadik este leszűrtem, üvegekbe töltöttem, és a hűtőbe tettem.

Rohamosan fogy.